• Mennyire határoz meg téged mint művészt a környezeted? Milyen körülmények között tudsz hatékony lenni?
Ha rend van az asztalomon, van egy vidám ablak, amelyen kinézhetek, és növények vesznek körül. Bár a XII. kerületben nőttem fel, és egy darabig éltem az Andrássy úton, már 15 éve lakom Újbudán. A Szent Imre Kórházban születtem, aztán a két lányomat is ott szültem. A kör bezárult: visszavonzott valami oda, ahonnan elindultam az életbe. Nagyon szeretem a kerületet, a kis kávézókat, a könyvszekereket, a Feneketlen-tavat, a Gellért-hegyet, a rakpartot, a piacot a virágsorral: színes, értelmes, élhető környék. A zene is meghatározó körülmény az alkotásban. Bizonyos szövegeimnek megvan a maga „írós” zenéje vagy tracklistje, sokszor írok zenére. Mostanában a Lola Marshot hallgatom. De komoly zenét is sokat, a Kerti szonáta című regényemben egy-két kedvencem meg is jelenik ezek közül.
• Mi visz jobban előre, az ihlet vagy a határidő?
A határidő fontos múzsa, ez tény, de ihlet nélkül nem tudok írni. Az ihlet pedig akkor csíphető el az én esetemben, ha megvan egy jelenet képi magja, azt látom végig magam előtt íráskor. Mondok egy példát: az új regényem, a Kerti szonáta egyik jelenetében két nőt kiszabadítanak az ’56-os forradalmárok a váci börtönből. De ők nem jönnek ki azonnal, hiába várták annyira a szabadulást, mert fontosabb nekik, hogy a börtön-évek alatt elvesztett szépségüket, nőiességüket sebtiben visszanyerjék. Rúzst szereznek, és csak azután lépnek ki az utcára, hogy felkenték a szájukra. Megtörtént eset, hogy női rabok sokkal később jöttek ki, mert még szépítkeztek, illetve belevontam a koncentrációs táborok felszabadításának azon pillanatát, amikor amerikai katonák rúzst osztottak a csontsovány nőknek. A jelenet magja pedig az volt, hogy a két sovány, kopott hajú, aszott bőrű, rabruhás nő vörös rúzzsal az ajkán lépdel végig az utcán. De büszkébben, ragyogóbban, mint bármelyik modell a kifutón.
• Honnan inspirálódsz?
Kirándulok, „csak-úgy-olvasok” (nem munkaolvasásra gondolok, mert amúgy egy kiadóban dolgozom, ahol sok a „kötelező”), a kertben molyolok, zenét hallgatok, Lotti kutyánkkal és a családommal sétálok. Podcastokat hallgatok (Az élet meg minden a kedvencem), vagy a Partizán YouTube-csatorna adásait nézem, Pottyondy Edina videóin nevetgélek. Amikor nyitva vannak a múzeumok, akkor térdrogyásig járok kiállításokra.
• Mi alapján választod a témáid?
Miután az előző munkahelyemen úgy hozta a sors, hogy sok történésszel dolgozhattam együtt, egy ideje lényeges számomra, hogy a női sorsok mellett egy vagy több történelmi témának is utána menjek. A Marlenka esetében ez a XII. kerületi nyilasok és Kun páter borzalmas cselekedetei voltak, amelyekről oly keveset beszélünk, hiába született meg Zoltán Gábor fontos könyve a témáról. Bár most szerencsére remek filmet készített róla a 444, aminek nagyon örültem. A Marlenka című regényemben Kun páter borzalmas cselekedeteivel állítottam szembe lélekerősítő ellenpontként a Világ Igaza kitüntetést is elnyerő Sztehlo Gábort, aki ugyanebben a kerületben rengeteg zsidó gyereket mentett. Úgy kell elképzelni őket, mintha ugyanabban az időben egyszerre sétált volna a Városmajor környékén egy földre szállt angyal és egy pokolból szökött ördög.
• Felnőtt regényeidben gyakran foglalkozol női sorsokkal. Ez tudatos feladatvállalás a munkásságodban?
Igen, ha valaki jobban megnézi a regényeimet, látható egyfajta koncepció ebben. Nemcsak női sorsokat mutatok be, de női nehéz sorsokat, olyan témákat, amelyeket a társadalom tabusít, vagy azért nem írja meg őket férfi, mert túl érzékenyek, túl ismeretlenek számára. Márpedig a depresszió rengeteg nőt érint (Madárasszony), még ha ritkán beszélnek is róla; a válásnak egyértelműen a nők a nagyobb vesztesei a gyerekek mellett, főként, ha őket hagyják el (Akkor is); a családi traumahordozástól, diszfunkcionális családi léttől szintén sok nő szenved (Marlenka). A nőknek annyi helyzetben és szerepben kell megfelelniük, ami számos plusz lelki terhet ró rájuk, és ugyan a társadalom látszólag mellettük áll, valójában még mindig nagyon egyedül vannak, és kiszolgáltatottak a sorsnak. Erre az első és a második karantén is jó példa volt.
• Legújabb, júniusban megjelenő regényedben, a Kerti Szonátában ismét a nő áll a középpontban. Milyen problémákat dolgoz fel ez a kötet?
A fő témája a nők lelki erejének és szolidaritásának bemutatása a történelem sodrában, a bátorságuk háborús vagy drámai helyzetekben. 1944-45, 1956 és 1987 fontos pillanatait mutatom be, ez utóbbi évnél a rendszerváltás előkészítéséből is bizonyos mozzanatokat. Pető Andrea történész, az MTA doktora ezt mondja a regényről:
„A női történetmondás ősi hagyományát felelevenítve állít emléket Finy Petra azoknak a magyar közelmúlt történetéből kihagyott nőknek, mint Rajk Júlia vagy a demokratikus ellenzék női tagjai, illetve életeseményeknek, mint a második világháborús háborús nemi erőszak, aminek bizony ott lenne a helye a történelemkönyvekben.”
T. E.
|
|
