1930. május 29-én, negyvenöt napos vita után az országgyűlés mindkét háza elfogadta a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. törvénycikket, amelynek alapján létrejött a XI. kerület. Hetvenöt évvel később, 2005. május 28-29-én, több mint százezer ember ünnepelt a Műegyetem rakparton, az évfordulóra és a kerület keresztelőjére rendezett önkormányzati bulin. Az eseményen az akkori polgármester, Molnár Gyula bejelentette, hogy a képviselő-testület korábbi döntése alapján a kerület hivatalosan is felvette az Újbuda nevet. Természetesen az igény a névadásra már korábban jelentkezett. Míg Budapest legtöbb kerületét egy-egy történelmileg kialakult névvel azonosították, addig a Főváros Nyugati kapuját elsősorban a közigazgatási határok kötötték össze. 1934 és 1950 között Szentimreváros volt a Kelenföldet és Lágymányost felölelő XI. kerület elnevezése, ugyanakkor legfiatalabbként és legdinamikusabban fejlődőként számos olyan városrésszel bővült az évtizedek során, amely önálló elnevezést szeretett volna. „Kézenfekvő volt, hogy ezt a nagy területű, sokarcú városrészt egy átfogó, minden kis részére igaz névvel illessék. Olyan névvel, amely illik Budapest legfejlődőbb, és egyik legfiatalabb területére. Ha Buda legrégebbi települése Óbuda, akkor logikus, hogy a legfiatalabb Újbuda legyen. Az önkormányzat az elmúlt két évben egyre több helyen használta az Újbuda nevet, és ez ma már átment a köztudatba” – állt a XI. kerületi önkormányzat által kiadott névváltoztatásról szóló közleményben. A névalkotás nem számított újdonságnak, nemcsak az akkor már tizenöt éve működő kerületi újság miatt, hanem mert ez az elnevezés már a középkorban is fel-felbukkant, így 1257-ben, és 1355-ben kiállított oklevelekben találkozhatunk a Buda Ventus (Újbuda) névvel. Az elnevezés szerepel az 1860-as városrendezési térképeken, ahogy Újbuda nevet viselte eredetileg a Kelenföldi pályaudvar is.
|
|
|
április 19. péntek,
Emma
