Lélegző helyek

Bikácsi Daniela visszatérő témája az ember nélküli, de az ember által alkotott természeti táj ábrázolása. Október 10-én, a B32 Galériában nyíló tárlatán – amely egyben székfoglalója a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián – régi és új munkáit mutatja be a közönségnek a festőművész.

Medencék, lépcsők, füvek, parkok, úszó tárgyak láthatók Bikácsi Daniela képein, különféle, a művész számára kiemelt fontosságú és jelképerejű motívumok. A tájrészek, épített terek, térbelsők a természet és az ember ambivalens viszonyát tükrözik, amelyben az ember szerepe sokszor tünékeny, megfoghatatlan.
A szimbolikus lírai hangvételű akvarellek és tojástemperával készített képek meleg színűek, a pozitív és negatív formák élettel teliek, és ahogyan a művész mondja: szinte lélegeznek, élnek.
A Munkácsy-díjas festő az Iparművészeti Főiskola belsőépítész karán végzett, később azonban a tervezés helyett a festészetet választotta. A geometrikus formák és konstrukciók már a kezdetektől foglalkoztatták: alkotásain az építészi látásmód is tetten érhető, de a lágy ecsetkezelés és a keze nyomán csendéletté váló tájképek felszámolják az absztrakció nyomait. Legújabb képei kifejezetten puhák, és nagy gesztusok, formák nélkül mutatják a művész világgal szembeni gyöngédebb látásmódját. Festményein egyszerre van jelen az elmúlás és az azzal való megbékélés.
(K. G.)