Újbuda is kiáll a pedagógusok mellett

– Február 28-ától fehér szalagban, és akinek lehetősége van rá, kockás ingben jelenjen meg a középiskolákban, egyetemeken, ezzel jelezve pedagógusaink felé, hogy mellettük állunk – olvasható a Kiállunk a tanárainkért elnevezésű Facebook-eseményben. A kockás ing 2016 óta szimbóluma a tanárok tiltakozásának, a fehér szalag az oktatás sérthetetlenségét, tisztaságát és a reményt szimbolizálja.
A munkakörülmények javítása és a bérek rendezése érdekében március 16-ától meghirdetett pedagógussztrájk első napján több akció is lesz Budapesten. A Kossuth téren délelőtt 10-től délután 14 óráig tart majd az a Hang és az ADOM közös piknikje, aznap délután 15.30-ra demonstrációt szerveznek a tanárszakos hallgatók, pedagógusjelöltek is, de ők az EMMI Akadémia utcai épülete elé. Erre a napra országszerte szolidaritási akciókat hirdettek meg, az egyiket a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium diákönkormányzata – ebben az intézményben az elsők között kezdett polgári engedetlenségi akcióba a tantestület egy része. A kölcseysek 18 másik fővárosi iskola tanulóival közösen tüntetnek majd a pedagógussztrájk napján, és a fővárosi diákok március 18-ára is terveznek megmozdulást a Kossuth térre.

Újbudán is hangot adtak a tiltakozásnak
A XI. kerületben három iskola, a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium, a Kürt Alapítványi Gimnázium és a József Attila Gimnázium pedagógusai és alkalmazottai február 22-én léptek polgári engedetlenségi akcióba: aznap nem végeztek oktató-nevelő munkát. A Bethlen 30 pedagógusa munkabeszüntetést meghirdető posztjában kijelentette, hogy kiállásukkal a február 11-én megjelent rendelet ellen tiltakoznak, amely a járványügyi veszélyhelyzetre hivatkozva meghatározza, milyen tevékenységekben köteles részt venni a pedagógus sztrájk esetén. Ezzel azonban „a sztrájkot érdekérvényesítésre alkalmatlanná teszi, végképp kiüresíti a munkavállalói jogérvényesítés ezen formáját, így alaptörvénybe foglalt jogunktól foszt meg” – fogalmaz a poszt, amely „A sztrájk alapjog!” felkiáltással zárul.

„Félni ma luxus”
A Gundel Károly Vendéglátó és Turisztikai Technikum közgazdász tanárát, Farkas Szilvia Angélát a pedagógusok motivációiról és a kilátásaikról kérdeztük.

• Az önök iskolájában a tantestület egyharmada, 25 fő vesz részt a január vége óta tartó polgári engedetlenségi akciókban: ön miért csatlakozott, és aki nem, miért nem?
A februárban kiadott kormányrendelet a pedagógussztrájkot olyan szűk keretek közé szorította, hogy már nem is beszélhetünk sztrájkról. A feltételek között szerepel például, hogy az órák 70 százalékát meg kell tartani. Mindenki tudja, hogy a sztrájk lényege, hogy az valakinek fájjon, tehát érezhető kell legyen, a kormányrendelet azonban ezt kiüresítette. Azt, hogy ki akar tiltakozni, részben a habitus dönti el, részben az, hogy milyen jogkövetkezménye lehet. Legrosszabb esetben elbocsátanak. Egy tantestület felét elküldeni viszont életszerűtlen lépésnek tűnik a fokozódó pedagógushiány közepette. Bár a minisztériumban tagadják a hiányt, az hogy közgazdász tanárként hetek óta matek- és angolórákat tartok anélkül, hogy kifizetnék, önmagáért beszél. Az önmagunkért való kiállásunk másik lehetséges következménye, hogy nem emelnek bért. Hosszú ideje egyébként sem kapunk sem béremelést, sem jutalmat, így ennek fényében azt gondolom, félni ma luxus. Ugyanakkor mi, akik hangot adunk, senki felett nem törünk pálcát, mert mindenkinek meglehet a személyes oka arra, hogy csöndben marad. Nem ítélkezhetünk morálisan senki felett. Azt tapasztalom, és más iskolákból is azt hallom, hogy a tanárok intelligensen kezelik ezt a helyzetet egymás között, elismerik, megértik a másikat.

• Megérte arccal vállalni a véleményét?
Számomra ez nem volt kérdés. Olyan típus vagyok, aki nem tud szemet hunyni a jogtalanság, igazságtalanság felett. Rendkívül szomorú azt látnom, hogy még a rendszerváltás előtti utolsó években is a kor színvonalához mérten sokkal jobb felszereltséggel működtek az iskolák, jutalmat és ruhapénzt kaptunk, összességében jobb körülmények között dolgoztunk. És igen, már most megérte. Felszabadító érzés volt látni, hogy nem vagyok egyedül, hogy a diákok fotóznak minket és gratulálnak, az emberek az autókból dudálnak, és kiabálva drukkolnak nekünk.

• Meddig terveznek kitartani?
Ehhez fontos tudni, hogy a kormány kettészakította a pedagógustársadalmat azzal, hogy kimondta, nem minősül pedagógusnak, csak oktatónak az, aki a szakképzésben dolgozik. Így ránk nem vonatkozik többé a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, ami védettséget adott, cserébe viszont 30 százalékos béremelést ígértek. Hogy ez általában milyen arányban valósult meg, nem tudom, én csak 10 százalékot kaptam. Mivel tehát egy szakképzőhely nem köznevelési intézmény, március 16-án szolidaritási sztrájkot hirdetünk, ebben ugyanis nincsenek követelések, csak egy kiállás az oktatásban kialakult helyzet és a köznevelési intézmények korlátozása ellen. A PDSZ egyébként már összeállította a szakképző intézmények önálló sztrájkbizottságát és követeléseit is. Tehát nem a 16-i akció lesz az utolsó. Itt az ideje, hogy változás történjen az oktatási rendszer három fontos területén. Fel kell számolni a diákokat és a pedagógusokat sújtó méltatlan körülményeket: a leromlott fizikai környezetet, a felszereltséghiányt, az elmaradott gondolkodást és tananyagot, a leterheltséget. Újjá kell építeni a pedagógusokat érintő társadalmi és anyagi megbecsülést. A harmadik pedig az így felnövő diákok jövőjének kérdése, akikben ott a kérdőjel, hogy mi lesz velünk. Kérdezték tőlem, hogy „tanárnő, a fizetés miatt sztrájkolnak?”. Erre annyit mondtam, hogy miattatok is. Ami veletek történik.

T. D.