A 75 éves művész karrierje Dániában indult, ahol már 20-as éveiben figyelemreméltó textilképekkel hívta fel magára a szakma figyelmét. Később visszatért Magyarországra és elvégezte az Iparművészeti Főiskola textil szakát. Első önálló tárlatán bábukat, marionettfigurákat mutatott be. Művészetének természetes, elválaszthatatlan része a játékosság és a gyermekkor iránt érzett vonzalom, amely már korai munkáiban is megmutatkozott. Huzatbabái mesefigurákat, népi hősfigurákat mintáznak, párnababái barokk házak oromzatformáihoz és sírformákhoz is kapcsolódnak.
A Palmetta Galéria kiállításán felvonultatott "dobozba zárt" alkotások forrása az apácáktól tanult aprólékos munkával készített zárdamunka technika. Szilágyi Júlia a 70-es években ismerkedett meg ezzel a XVIII. század óta létező műfajjal. Kolostorban élők egyik tipikus időtöltése volt, hogy üvegezett dobozokba rendeztek szakrális témájú kompozíciókat. Az aprólékos munka egyben megszentelt tevékenység is volt, alkotás közben az apácák imádkoztak, elmélkedtek. A dobozokban helyet kapó viaszfigurák, a részletesen kidolgozott díszítmények készítőik türelmét és a kolostori élet időtlenségét viselik magukon. A zárdamunkák mindig valamilyen bibliai témát ábrázolnak, gyakoriak a Szent Szívet, Szűz Máriát, a keresztút stációit vagy egy szent életét bemutató dobozok.
A háromdimenziós művészeti csodák valósággal elvarázsolták Szilágyi Júliát, amikor először látta azokat. Nem akarta utánozni vagy újraalkotni a zárdamunkákat, csupán a technikát használta fel arra, hogy modern témákat ábrázoljon. Szilágyi Júlia szerint az évek alatt összegyűjtött régiségek, különleges tárgyak, babák, szőttesek és díszek maguktól állnak össze harmonikus kompozíciókká, önálló történetekké. – Nekem csak a technikát kell hozzáadnom, hogy együtt is maradjanak és új életre keljenek – mondja. A képek emberekről, az életről szólnak, egy-egy doboz pedig olyan, mintha egy film képkockáját ábrázolná. Regős Anna, a galéria vezetője szerint a művésznő zárdamunkái, történelmi tradíciói ellenére igazodnak a 21. század társadalmához. - A mai ember kommunikációja a vizualitás felé tolódott el, képekben gondolkodunk, képekkel mesélünk, üzenünk és fejezzük ki magunkat. Ahogy egy rövid híradós riportban is csupán pár képkockából kell következtetnünk a teljes történetre, a zárdamunkáknál is egyetlen doboz alapján kell megálmodnia a nézőnek a hozzá kötődő mesét – magyarázta Regős Anna.
A dús növényzettel, állatokkal és különböző fényviszonyokkal operáló mese, az erdő vagy a depresszió című dobozok rendkívül szuggesztív hatású mesevilágot idéznek, a térbeli ikonok háborús vagy bibliai témákat és népi hagyományokat ábrázolnak. A zárt, dobozba helyezett figurák és tárgyak úgymond profánná tett szentségekként mutatkoznak meg.
T.D. - ÚjbudaTV
