Aki gyerekekkel van körülvéve, nagyon jól tudja, milyen fontos számukra a mese. Nemcsak a fantáziájukat mozgatják meg, de a bennük felgyülemlett feszültséget és indulatokat is általuk tudják levezetni. Ma már elsősorban a gyerekekhez kötjük a meséket, pedig régen a társadalom minden tagja számára fontos szerepet töltöttek be ezek a történetek. Erre próbálta felhívni a figyelmet a Fonó Budai Zeneház Mesefesztiválja, ahol 0–100 éves korig a család minden tagja találhatott kedvére való programot.
– Meggyőződésem, hogy ha ma is hallgatnának mesét a felnőttek, sokkal kevesebb lenne a depressziós ember, és nem lenne szükség pszichológusra sem – nyilatkozta a Mesefesztivál megálmodója, Kovács Gáborján. A mesék segítségével dolgozzuk fel a világ és az életünk eseményeit. A kicsik számára az első mesék még nem a traumák feldolgozásáról, hanem a világ megértéséről szólnak. Egyszerű kis történetek a mindennapokról, melyeknek ők maguk is főszereplői. A felnőttek számára már inkább a komolyabb problémák feloldása a cél. Egy-egy jól megválasztott história gyógyír lehet a lelküknek, megoldást jelenthet a hétköznapi gondokra. Évszázadokig bevált ez a módszer, kár, hogy ma már nem élünk vele.
A felnőtt meséket elsősorban a nyugati társadalom dobta ki magából, a keleti kultúrákban és az afrikai törzseknél még mindig nagy jelentőségük van. Somi Panni az indiai kultúra tanulmányozása során értette meg ennek fontosságát. – A hindu táncok mindegyikének története van. Ha megértjük az összefüggéseket, arra is rájövünk, mit éreznek az emberek tánc közben. Az indiai táncok egy egész életérzést ölelnek fel. Van történetük, múltjuk, érzésük, hitük, ráadásul a zenével és a mozgással a feszültséget is kiadják magukból – mondta el az indiológus.
Vajda Zsuzsanna, a MárkusZínház egyik oszlopos tagja szerint a mese igazából egy csodamódszer a problémák kezelésére. Elég megfigyelni a nyugati civilizációtól elzárt, kisebb népeket, amelyek életében a mese ma is központi szerepet játszik. Egy afrikai törzsben például minden napot egy árnyjátékkal zárnak. A közösség vezetője a napközben felgyülemlett feszültséget és konfliktusokat egy bemutatóval illusztrálja, ahol nem csupán a konfliktushelyzetet vázolja, de megoldást is kínál a gondra. A törzs tagjai pedig nemcsak megértik a sztori mondandóját, hanem el is fogadják az útmutatást, így reggel tiszta lappal indulhatnak tovább.
Berecz András hazánk egyik legismertebb mesemondója. Korábban zenés előadásokkal lépett színpadra, manapság inkább önálló produkcióit láthatja a közönség. Szerinte a mesemondás egyik legfontosabb eleme a spontaneitás. – A közönség, a résztvevők döntik el, mi lesz a mese vége. Amikor színpadra állok, még én sem tudom biztosan, hogyan változik a cselekmény. Ezt közösen kell összehoznunk, hiszen az a mese egyik legfontosabb eleme, hogy mindenki magáénak érezze. Én a közönséget nemcsak mulattatom, hanem bevonom a mesekészítés folyamatába is, ahogyan azt régen is tették őseink – közölte Berecz András.
(K. A.)
