– A folk nemcsak hagyományőrzés, múzeumi látnivaló, hanem az egyik legéletképesebb, folyamatos fejlődésben, változásban lévő műfaj, amelyből megannyi más stílus is táplálkozik – vallják a szervezők. Idén Mohammad Reza Mortazavi iráni ütővirtuóz, a remek cseh Tara Fuki és a lengyel világzenei együttes, a Muzykanci volt a külföldi meghívott olyan hazai legendák mellett, mint a Muzsikás, Lajkó Félix, a Romano Drom, a Söndörgő vagy a Kerekes Band.
Kihasználva több helyszín szabadtéri adottságait, idén a főváros hat pontján, a Fonóban, az A38 Hajón, a Kobuci Kertben, a Hagyományok Házában, és – a Kárpát-medencei Borászok és Zenészek 10. Találkozójának világzenei és folkszínpadát biztosítva – a Nagytétényi kastélyban és a Budatétényi Rozáriumban zajlottak a koncertek. Mivel már két éve a Fonó szállította a zenei programot a nagy múlttal rendelkező Kárpát-medencei Borászok és Zenészek Találkozójára a Budatétényi Rozáriumba, idén a Folk Fest nép- és világzenei színpada a hétvégére a Rozáriumba költözött.
Június 12-én, a Folk Fest harmadik napján tartották a Fonó évadzáró sajtótájékoztatóját is, ahol arany- és platinalemezeket osztottak. A Csík Zenekar Ez a vonat című albuma hétszeres platinalemez lett, emellett Lajkó Félix két albumát is díjazták a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Egyúttal a Fonó 20-at is beharangozták, hiszen ősszel húszéves születésnapját ünnepli majd az intézmény egy szeptembertől decemberig tartó nagyszabású koncert- és táncházsorozattal. Ezen várhatóan minden olyan művész fellép majd, aki kötődött vagy kötődik a zeneház életéhez.
A sajtótájékoztatót ebéd és borozás követte, majd megválasztották az Év népzenész borát. A zsűrizésre olyan művészeket kértek fel, akik laikusként kedvelik a bort, ők egy 1–20-as skálán pontozták a nedüt aszerint, hogy „van-e benne muzsika”. Régen állítólag a falusiak is így értékelték a borokat: ha megszólalt benne a muzsika, akkor a zenész elhúzta a nótáját.
A Fonó 20 éve
– A Fonónak kellett, hogy legyen egy ünnepi rendezvénye, egy olyan sorozata, amikor megmutatja azokat a dolgokat, amelyek éltetik, amikkel együtt él. Így született a Folk Fest – mesélt az indulásról Horváth László, a Budapest Folk Fest igazgatója, a Fonó ügyezető igazgatója. Hozzátette, nehéz a piacon tartani egy fesztivált. – Olyan külföldi produkciókat tudtunk elhívni, amelyek egyedülállóak, művésziek, magas értéket hordoznak, az adott nép kultúrájának hithű bemutatói, és amelyeket sajnos más fesztivál nem hív meg. A táncháztól a kísérleti műfajig, a világzenéig minden része a folknak, ebben a magyaroknak sem kell szégyenkezniük. A Folk Delicatess egy ínyenc szelete a folk területének, hat részre szórtuk szét a városban, és minden intézménybe a rá passzoló hangulatot vittük. Az évek során hívtunk világklasszisokat ide, akik páratlan életművel rendelkeznek. Az a jó, ha őket párhuzamba lehet hozni magyar előadókkal: anno például az Angelite bolgár női karral Sebestyén Márta adott közös koncertet, ahogyan most Lajkó Félix dolgozik együtt Mohammad Mortezavi iráni ütőssel. Az a cél, hogy legyenek nemzetközi koncertek, barátságok szövődjenek és meginduljon a párbeszéd – mondta a fesztiváligazgató.
A szezonzáró sajtótájékoztatón jeles okleveleket osztottak ki, művészeik minden évben megmérettettek lemezeladás-számban. A Fonó portfólió működik: a Csík Zenekar a zászlóshajó, de Lajkó Félix is a nyomában van. – Bizonyított, hogy ez a kultúrkör életképes, Szalóki Ági és Palya Bea évekkel ezelőtt itt énekelt száz embernek, de a Fölszállott a páva tehetségei is számíthatnak a Fonó segítségére. A Csík Zenekar 20 évig kitartott mellettünk, ez egy különös művészi házasság, hűség – jelentette ki Horváth László. A Fonó a zenei utánpótlás miatt sem aggódik, hiszen nagyon jó, tehetséges, fiatal zenekarok vannak, amelyek ráadásul képesek megszervezni önmagukat.
– Valóban zeneházként tudunk működni, kiadványaink nemzetközi szinten is megállják a helyüket, a Fonó egyetlen közép-európai kiadóként a WOMEX Top Label pecsétet használhatja, ami igazi kuriózum. Produkcióink ott vannak a nemzetközi fesztiválokon, és bázisként is funcionálunk, hiszen sokan nálunk próbálnak, kísérleteznek, készítik felvételeiket. A Fonó húszéves fejlődéstörténetének csúcsát ősszel éri el. Valószínűleg olyan telt házas, egész estés programjaink lesznek, amelyeken a szcéna legjobbjai kapnak bemutatkozási lehetőséget. Ezt értékelni, támogatni kéne! A kultúrafinanszírozás problémáját is feszegethetnénk: érthetetlen, hogy a népi kultúra miért nem lehet a nemzeti együttműködés rendszerében kiemelt terület – értékelte az elmúlt húsz évet az intézmény igazgatója.
– Nagy kérdés, hogy a romkocsmák, a belvárosi szórakozóhelyek és a nagyfesztiválok korszakában mivel kell, hogy a Fonó a 21. esztendejét kezdje. Jó-e, hogy az intézmény itt van, itt fejlődjön-e tovább, vagy inkább egy belvárosi helyszínben gondolkodjunk. Hiszen, ha a Fonó netán egy pesti egységgel is gazdagodna, sokkal nagyobb közönséget tudna – perceken belül – kiszolgálni. Ugyanakkor a Sztregova utcában az a felejthetetlenül jó élmény, hogy aki ide eljön, az több órára jön el. Az veled akar lenni, itt van a lelke, és hálás, megköszöni az élményt. Fontos, hogy ne rohanjunk, adjuk meg a módját, üljünk le, táncoljunk, tapsoljuk meg, gratuláljunk a művésznek… Mindez nálunk a Sztregova utcában elérhető – zárta szavait Horváth László.
K.V.
