Horváth Tamás alezredes egy Győr melletti településen töltötte gyermekkorát, édesapja tanító volt. A gépek és a közlekedési eszközök mindig érdekelték, így műhelyparancsnokként kezdte pályafutását a seregben. A harci gépjárművek működését tanulmányozta, és tudását átadta a fiatalabb generációnak is. 1991-ben szerelt le, de azóta is aktívan telnek mindennapjai, szabadidejében ellátja a ház körüli teendőket, vagy sóskúti gyümölcsösükben tevékenykedik. Egész életében sportolt, a vitorlásversenyek mellett az ejtőernyőzés tartozott a kedvencei közé. Büszke rá, hogy 178 alkalommal ugrott ki repülőből. Szereti a nagy családi összejöveteleket, ahol gyermekei és unokái társaságában töltheti el az időt. Feleségével – aki szintén katonacsaládból származik – 36 éve tartanak ki egymás mellett jóban és rosszban, de mint mondják, a munka mai napig tabutéma egymás között.
Tokodi István őrnagy szívesen emlékszik vissza fiatal korára. Már gépkezelő volt szülőfalujában, amikor megkapta a behívót – egy hét alatt hármat is, három különböző helyre. Bár gyerekkori álma volt, hogy a Vajda János által megörökített váli erdőben legyen erdész, a tiszti iskola után nem volt kérdés számára, hogy a honvédségnél folytatja tovább. Büszke arra, hogy anélkül is sikerült befejeznie a tiszti iskolát, hogy valaha is párttag lett volna, és hogy az ‘56-os forradalom után ő is segített a bajtársaknak menekülni. Szülőfalujában ismerkedett meg azzal a fiatal tanítónővel, akit 1950-ben oltár elé vezetett, és aki később az Őrmezei Általános Iskola pedagógusa lett. Házasságukból két fiú született, akik három unokával és egy dédunokával ajándékozták meg őket. A Tokodi család 1970-ben építette fel Nagyszeben utcai ingatlanát, amely azóta is a család otthonaként szolgál.
K. A.
