A 21. században hogyan kellene böjtölnünk? Miként kell felkészülni a legnagyobb egyházi ünnepre?
Az ember test és lélek egysége. Ezért nagyon fontos, hogy az egész ember kövesse Krisztust. Nemcsak gondolatainkban, hanem testi mivoltunkban is. A compassio, azaz a Jézussal való együttszenvedés során valamilyen módon megosztjuk a nagyhét titkát. Mi zarándokutakra megyünk ilyenkor, végigjárjuk a keresztutakat, letérdelünk, böjtölünk, így Jézus misztériumának testestül-lelkestül részesei leszünk, az önként vállalt szenvedésekkel közelebb kerülünk a Megváltóhoz.
A gyerekek ebből mit értenek meg?
Sokféle böjt létezik. A gyerekeknek kicsit másként magyarázom ezt. Megkérem őket, hogy kevesebbet kotyogjanak, ne nézzenenek annyi tévét, tanuljanak többet. De ők is gyakran zarándokolnak velem, és úgy látom, átérzik ennek lényegét. Ha előadásra megyek, akkor is elviszek magammal néhány gyermeket, aminek nem csak demonstrációs célja van. Nekik is szeretnék élményeket adni, meg addig is együtt töltjük az időt, beszélgetünk a hosszú utazások alatt.
Mi történik Déván, amikor vége a böjtnek, és beköszönt az ünnep?
Nagyhéten mindig szívesen látunk vendégeket a házainkba, együtt készülünk velük a húsvétra. A nagyszerdai program évek óta az, hogy elmegyünk a gyerekekkel a Petrozsény melletti Boli-barlangba. Ez egy csodálatos jégkorszaki képződmény, több kilométer hosszú üreg, amelyben egy patak is folyik. Több száz gyerekkel együtt tesszük meg itt a keresztutat. Nagycsütörtökön Gyulafehérvárra utazunk, a püspök szentmiséjére. Ezek nagyon felemelő programok, ilyenkor kiszakadnak a gyerekek is a szürke hétköznapokból, jó látni, hogy élményekkel gazdagodnak.
Hogyan tud ennyi gyereknek egyszerre az „apja” lenni, gondot fordítani rájuk?
Ez nem idő kérdése. Az intenzitás sokkal fontosabb. Ha foglalkozom egy gyermekkel, mindig nagyon ügyelek arra, hogy érezze: szeretem, elfogadom olyannak, amilyen, értékelem a teljesítményét, biztonságot adok neki. Nekem ez a fő hivatásom, elég sok időt tudok rájuk szakítani.
A húsvét még a kevésbé vallásos családokat is összehozza. Miért fontos, hogy szeretteink körében ünnepeljünk?
Tudatosítani kell magunkban, hogy amikor a gyerekekkel, családdal foglalkozunk, akkor az élettel, valamilyen módon Istennel foglalkozunk, és ez megmarad örökre. Nem tudok magasabb célt elképzelni magamnak, mint az emberi élet szolgálatát. Csoda, ahogy létrejön egy új élet, elkezd tipegni, botladozni, aztán kibontakozni. Mindezt csodálattal nézem végig, és ajánlom másoknak is, hogy így viszonyuljanak hozzá. A legszebb aranygyűrű is attól lesz értékes, ha valakinek oda tudom adni. Az érték ezen a földön az ember maga, a többi csak a csomagolás. Butaság volna, ha csupán a csomagolópapírral töltenénk az időnket.
(Dabis Balázs Silvius)