A meghívott Bauhaus-rajongók megismerhették, milyen belső terekben zajlott az 1930-as években a budai elit társas élete. Juhász Zoltán Villányi úti villája akkoriban rendkívül modernnek számított, és kifejezetten a vendégek fogadását szolgálta. A hadiipari fejlesztésekből, a Gamma sikereiből meggazdagodó család a három helyiségből álló térhez olyan tolóajtókat építtetett, amelyekkel azokat egybe lehetett nyitni. A kétszintes épületben lift volt, a garázsban forgatószerkezet állította irányba a család autóját. Az enteriőr különlegessége a kerámia berakású kandalló és a felszálló repülőt ábrázoló kétszínű ólomüveg ablak. (A Gammának külön hangárja volt a Hármashatár-hegyen, a vezetők rendszeresen használták a vitorlázó repülőgépeket.). A ház nyílászárói részben eredetiek, a kuriózumnak számító tolóablakok közül is sikerült néhányat megőrizni.
A második világháborúban a Bán Sándor által tervezett ház több találatot kapott, utána nem az eredeti állapotok szerint rendezték, sőt még egy szintet is emeltek rá.
A lakásbemutatón Ferkai András, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára emelte ki annak jelentőségét, hogy egy ilyen belsőépítészeti különlegességet rekonstruáltak. Nagyon ritka eset Magyarországon – hangsúlyozta Ferkai András –, hogy egy ház lakója finanszírozza az értékek megmentését. Csipes Antal egy itt tartott osztálytalálkozón tudta meg, miként nézett ki egykor az otthona. Somlai Tibor belsőépítész Tér és Idő című könyvét mutatták meg neki, ahol több korabeli felvétel látható a régi enteriőrről. Csipes Antal ennek hatására maga is kutatni kezdett, a kertben megtalálta a háborúban szétrobbant ólomüveg ablak maradványait, végül szakemberek bevonásával elkészülhetett a régi szalon.
Az 1930-as években dolgozó Bán Sándor fennmaradt alkotásai főként Újbudán találhatóak, kocka formájú lakóháza Sasadon, a Cseresznye utcában, eredeti állapotában őrzi tervezője keze nyomát.
D.B.S.
