Miért lepte meg, amikor kitüntették?
Úgy gondoltam, hogy díjat olyan emberek kapnak, akik végigdolgoztak egy életet vagy nagy egyéni teljesítményt tettek le az asztalra. Én ehhez túl fiatal vagyok. Hogy a gazdagréti gyülekezet jól működik, az nemcsak az én érdemem, hanem a presbitériumé, az előttem szolgáló lelkipásztoroké, például Lovas Andrásé, és az önkénteseké is, akiknek a száma száz körül mozog.
Mióta szolgál Gazdagréten?
2010 augusztusában érkeztem ide a családommal együtt. Beosztott lelkészként kezdtem. Feleségem is lelkész, együtt segítettük az itt folyó munkát. Lovas András 2016 nyarán egyházkerületi feladatot kapott, akkor bíztak meg a gyülekezet vezetésével.
Hogyan tartják össze a gyülekezetet?
Alapvetően hisszük, hogy nem mi tartjuk össze, hanem van egy gazdánk, a mennyei Atya, akiben bízhatunk. Ez nem vallásos frázis, ez a hitvallásunk, melynek érezzük valóságát. Az ő indíttatására végezzük a különböző szolgálatokat. Megpróbálunk minden korosztályra odafigyelni, minden élethelyzetre reagálni. Van baba-mama kör, gyermekeknek szóló istentisztelet, játszóház. Odafigyelünk a hittanos gyerekekre az óvodákban, iskolákban. Jól működik az ifi közösségünk, a mellettünk található szakközépiskolásoknak megnyitjuk az ifiklubunkat, a Start Café programunkkal közösségi teret hozunk létre nekik. Nem is sorolom tovább, a lényeg, hogy a bölcsőtől a sírig igyekszünk elkísérni az ide tartozó hívőket. Ez a gyülekezet nem olyan, mint egy körbebástyázott vár, igyekszünk túlmutatni önmagunkon és elérni a környezetünkben élőket. Akik hozzánk járnak, azokban azt tudatosítjuk, hogy ne csak egy ingyenes szolgáltatást lássanak a gyülekezetben, hanem mindenki adja hozzá azt az ajándékot, amelyet ő tud, amiben ő képes segíteni. Így válhatunk szolgáltatást igénybe vevő közönségből szolgáló közösséggé. A közösség összetartozásának alapja pedig az, hogy felismerhetjük Jézus felénk irányuló szeretetét.
Ön is egy ilyen közösségben nőtt fel? Honnan származik?
Komáromi vagyok. Tizenöt éves koromig nem jártam templomba. Bár a szüleim a keresztyén, polgári értékek szerint neveltek, ez sokáig nem volt fontos számomra. Alapvetően zenész vagyok, csellón játszom, és egy nagyzenekarral léptünk fel a helyi református gyülekezetben. Meglepődtem azon, milyen sok fiatal van ott, köztük iskolatársaim is. Ez a nagyon szeretetteljes, valóban élő közösség beszippantott. Életem első igehirdetését nem is értettem teljesen, de a szeretet és befogadás üzenete elért hozzám. Azokban a hetekben gyökeresen megváltozott az életem. Sosem gondoltam volna, hogy Isten valóságos. Egy teljesen más világot ismertem meg, azokban az időkben dőlt el, hogy lelkipásztor leszek.
Hol kezdte pályáját?
Az egyetemi nyílt napok során a sárospataki teológia tette rám a legmélyebb benyomást, amikor a továbbtanulási lehetőségek iránt érdeklődtem. A helyemen éreztem magam az egyetemi évek alatt. A tanulmányok végeztével Miskolcra hívtak bennünket, ott vallástanár, iskolalelkész voltam egy gimnáziumban, mellette gyülekezeti szolgálatot is végeztem. Onnan hívtak ide, Gazdagrétre.
Gondolom, a zenélést sem hagyta abba…
Klasszikus zenén nőttem fel. Otthon mindig szólt valami komoly muzsika, de azért a szüleim hallgattak értékes kortárs könnyűzenét is. A rockoperák, a minőségi könnyűzene egyaránt hatottak rám. Hídembernek érzem magam ezen a téren, mert sokan még mindig úgy gondolják, a templomokban nincs helye a modern zenéknek. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben is meg lehet találni a helyes egyensúlyt. Gazdagréten hagyománya van annak, hogy a sok száz éves református énekek, a magyar ihletésű, népdalokra írt szerzemények, valamint az igényes, modern, dicsőítő énekek jól megférnek együtt az istentiszteleteken. Össze lehet úgy válogatni őket, hogy tökéletesen kapcsolódjanak egymásba. Közösségünkben ebben is volt, aki előttem járt: Sípos Péter, aki közel húsz esztendeje hűségesen vezette ezt a zenei szolgálatot, ami most hozzám tartozik. A csapatban csellózom, gitározom, énekelek. Őszintén mondom, ez az egyik legkedvesebb foglalatosságom, mert amikor a gyülekezettel együtt énekelünk, kialakul egy – divatos szóval élve – igazi flowélmény. Mindannyian érezzük, hogy sodrásban vagyunk, és valami nagyon jó dolog történik velünk.
Mit jelent önnek az újbudai közösségi élet szolgálata?
Hiszem, hogy ahol vagyunk, ahová Isten rendelt bennünket, ott kell helytállni, hűségesnek lenni. Mindegy, mi az ember hivatása vagy hány éves. Ott kell szeretni és keresni azt, hogyan lehet ezt kifejezni a másik ember felé. Jelen kell lenni, és egyszerűen adni, amink van. Észrevenni a szükséget, és hogy van mit megosztanunk egymással, hiszen Isten szeretetének, jelenlétének forrásai kiapadhatatlanok.
Dabis Balázs Silvius
