A megemlékezés meghívott előadója, Ungváry Krisztián történész többek között a titkosszolgálatoknak közel száz évig helyet adó épület történetéről számolt be. A Bartók Béla út 24–26. alatti Hadik laktanyába a Horthy-rendszer megszilárdulása után a honvéd vezérkar 2. osztálya, azaz a katonai titkosszolgálat defenzív alosztálya (DEF) költözött. A létesítményben már 1944 előtt is kínzások, verések, visszaélések történtek. 1945-től a kommunista befolyás alatt álló HM Katonapolitikai Osztálya (Katpol) székhelye lett, amely az ÁVH-hoz hasonlóan működött, és pincebörtönöket alakított itt ki.
Az itt lezajlott számtalan emberi tragédiáról tanúskodik Dajka Margit útlevele is, a benne szereplő szovjet vízummal, amelyet a történész mutatott be. A 20. század egyik legnagyobb magyar színésznője szerelmes volt Lajtos Árpád vezérkari őrnagyba, akit a II. világháború után egy kiprovokált ügyben ártatlanul letartóztattak, és ebben az épületben kínoztak. Dajkát megzsarolták: elengedik Lajtost, ha elmegy a Szovjetunióba, és azonosít bizonyos személyeket. Az útról a színésznő soha senkinek nem mesélt, csak azért vállalta, hogy az ártatlanul megkínzott Lajtos Árpádot kimentse a börtönből. A történész felidézte egy 29 esztendős, kétgyermekes özvegy sorsát is: azért akasztották fel, mert az amerikai nagykövetségen talált munkát, ahol később elmondta, hogy zsarolja őt a hatalom. Kivégzése után egész családját börtönbe zárták, mert nem jelentették fel bűnös családtagjukat.
A megemlékezés végén a jelen lévő önkormányzati politikusok és a Politikai Foglyok Szövetségének képviselője koszorúkat helyeztek el az emléktábla alatt.
