Takács Mari a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett diplomát. Egész gyerekkorát rajzolással, festéssel töltötte, kamaszkora óta tudatosan készült a művészeti pályára. Édesanyja az Athenaeum nyomdában dolgozott, így rengeteg szebbnél szebb mesekönyv, kifestő került a kezébe. A legnagyobb hatást ezek gyakorolták rá. Illusztrátori karrierjét 2002-ben kezdte, munkái hamar ismertek lettek. Kétszer nyerte el a Szép Magyar Könyv verseny díját: 2005-ben a Friss tinta! című gyermekversgyűjteményért, 2008-ban pedig Tótfalusi István Meseország lakói című könyvéért. Kovács András Ferenc Hajnali csillag peremén című verseskötetének illusztrálásáért 2007-ben magyar IBBY-díjat (az Év Gyermekkönyve) kapott.
„Illusztrátorként mindig úgy érzem, én is mesélője vagyok a történeteknek, így a szabadság számomra azt jelenti, hogy képeimmel kiegészíthetem a szövegben leírtakat. Apró részletekkel, szimbólumokkal, karakterekkel kiszínesítve, melyek játékra ösztönzik és megszólítják nemcsak a gyerekeket, de a szülőket és a nagyszülőket is.”
Takács Mari mindenféle vizuális világban és műfajban otthon érzi magát, mindig új formákat, mintákat, karaktereket próbál ki. Egyaránt kedveli az egyszerzős versesköteteket és az antológiák sokszínűségét.
„A többszerzős könyveket is egységesen kezelem, hasonlóan dolgozom, mint az egyéni verseskötetek, mesekönyvek esetében. Azzal a kis különbséggel, hogy míg egy mesét több illusztráció is kísérhet, addig a verseknél sokszor egy képben kell megfogni a lényeget. Nagyszerű játék ez, nagy segítőtárs a fantázia, a lélek, és természetesen a kísérletező kedv meg a rajztudás is. Ha ez mind megvan…képesek vagyunk varázsolni!”
Az Üveghegyen innen… című tárlat képei főként olyan mesékhez kapcsolódnak, amelyek közös jegye a csoda és a varázslat. Bátky András: Mirka, avagy hogyan kell szeretni? történetének főszereplője egy hétéves kislány, aki környezetét bejárva keresi az igazi szeretetet. A Gufó-sorozatban egy csetlő-botló bagolyfióka mindennapi életébe látnak bele a gyerekek. Mindkét figura montázs és akrilfesték használatával készült, a karakterek szinte foltszerűek. A Piroska és Nagy mágus meséjének látványvilága a papírszínház stílusát idézi meg rajzokkal.
K. G.
