Balázs Fecó hisz a sorsszerűségben, négyévesen kezdett zongorázni, ma is szívesen koncertezik. – Édesanyám halála után nagymamámhoz kerültem – mesélte az Újbudai Kulturális Szalon februári estjén. – Ferencvárosban egy bérházban nőttem fel, ahová hétvégenként délben vándormuzsikusok jártak, hogy eljátsszák az akkori slágereket. Ez olyan mély hatással volt rám, hogy vettek nekem egy tangóharmonikát, amin folyamatosan gyakoroltam, és hallás után már el tudtam játszani néhány dalt. Amikor egyik hétvégén a csapat kimaradt, bátorságot gyűjtöttem, és én kezdtem el zenélni. Annyira jól sikerült, hogy a lakók ugyanúgy dobálták le nekem az újságpapírba csomagolt pénzt az emeletről, mint a vándormuzsikusoknak. Szerencsére a házban egy zongoratanárnő is lakott, aki észrevette, milyen muzikális vagyok, és azt mondta, szívesen foglalkozik velem. Így kezdődött a zenei pályafutásom.
Balázs Fecó gyerekként sok időt töltött Újbudán is. Nagyszüleinek Kelenvölgyben, a Péterhegyi út és a Kápolna út közelében volt gyümölcsösük, ahová rengeteget jártak. Szívesen emlékszik vissza a jó levegőre, a sok gyümölcsre és a nyugalomra, ami ott körülvette. A zenész életének szinte minden fontos, meghatározó eseményét dalban is megörökítette. Gyermekkora emlékét idézi A kölykök a hátsó udvarból című sláger.
Simicskó István országgyűlési képviselő is úgy látja, a zene túlmutat magán, amellett, hogy a jelen lelkiállapotát is tudja befolyásolni, alkalmas az emlékek megőrzésére és felidézésére. – A zene mint művészet a rációra és az érzésekre egyaránt hat. Segít a belső harmónia megerősítésében, abban, hogy a történések mögötti érzéseket is eltároljuk a lelkünkben. Épp ezért kulcsszerepe van a családok közötti egység, a szűkebb és tágabb közösségek összekovácsolásában, az érzelmi kötődés kialakításában, az őseink iránti tiszteletünk és a nemzeti identitástudatunk megőrzésében – hangsúlyozta Simicskó István, akinek családjában a sport és a zene is hangsúlyos szerepet kap, a fia tangóharmonikán játszik.
Hoffmann Tamás fiatalkorát szintén ez a kettős érdeklődés határozta meg. Gyermekként kezdett sportolni, a szülei kitartóan biztatták a folytatásra, amiért utólag nagyon hálás. – Rengeteget edzettünk, kikapcsolódás csak ezután kerülhetett szóba – idézte fel a polgármester. – Kedvenc szórakozásunk az volt, hogy koncertekre jártunk, többek között a Korál fellépéseire is. Vittük magukkal az MK 24-es magnónkat is, hogy rögzítsük a koncert anyagát, és később újra meghallgassuk. Édesapám nagy bánatára elsősorban a rockzenéért rajongtam, pedig ő azt szerette volna, ha állandóan klasszikus zenét hallgatok. Hoffmann Tamás azóta szülőként is megtapasztalta, hogy mennyire eltérő a különböző korosztályok zenei érdeklődése.
Balázs Fecó ma is vallja, hogy szeretet nélkül nincsenek dalok. – Régen ösztönös volt a zene születése, ma már elüzletiesedett a műfaj. Akkoriban a dallamnak és a szövegnek is értéke volt. A slágerek ösztönből keltek életre, érzésekből táplálkoztak. A nézők és hallgatók valami igazira vágynak, szeretet nélkül pedig ezt nem lehet csinálni – mondta.
Az Újbudai Kulturális Szalon négy éve indult Haidar Norbert önkormányzati képviselő kezdeményezésére, Simicskó István és Hoffmann Tamás védnöksége mellett. A vendéglátók a meghívottakkal együtt vitatják meg a legfontosabb eseményeket és kérdéseket, azokat az ügyeket, amelyek a mindennapjainkra is hatással vannak. A sorozat olyan neves személyiségeket látott már vendégül, mint például Jókai Anna, Borbás Marcsi, Boross Péter, Kovács Kokó István, Mikó István, Reviczky Gábor, Nemcsák Károly és Böjte Csaba.
(Újbuda)
