Mint minden mély érzésű embert, szerkesztőségünk tagjait is sokkolta a francia Charlie Hebdo szatirikus kétheti lap szerkesztősége és a munkatársai ellen 2015. január 7-én elkövetett terroristatámadás. A napi sajtóban megjelent írások hátborzongató beszámolói mellett több publicista foglalkozott a témával. Egyetlen sajtótermék sem kerülte ki a hírt – néhányan legalább olyan megosztóan és gondolkodásra ösztönzően fogalmaztak, mint a merénylet célpontjává vált lap. A nemzetközi és a magyar sajtó többsége barbár cselekedetnek titulálta. Ezzel mi nem szállunk vitába – én biztosan nem. Ám a támadás jellemzése - ahogyan a merénylet is - tovább mélyítheti a kétféle kultúra, kétféle társadalom közti szakadékot, szegregációra, elszigeteltségre ösztönöz.
Az európai országok közösségének, az államok vezetőinek és elsősorban a társadalomnak – január 7-e óta kötelezően –, meg kell fogalmazniuk a megfelelő kérdéseket, hogy megválaszolásukkal képesek legyenek megakadályozni az ilyen helyzeteket, maguk mellé emeljék az olyan társadalmakat, ahol ma még a szélsőségek jelenthetnek kiutat a kilátástalanságból. Ne a terrorizmus legyen a válasz a szellemi szabadságra!
Valóban a nyugati kultúra tekinthető-e a mai civilizáció törzsének; háborúban áll-e a Nyugat az arab világ szélsőségeseivel; akar-e a Nyugat ismét zárt társadalmat kialakítani? Ha megvannak a megfelelő kérdések – nem tudom, ezek azok-e – , akkor megválaszolásukkal könnyen modellezhető, milyen irányba kell elindulnia Európának. A kérdések keresésében elvitathatatlan a sajtó szerepe, legyen bár független vagy nem független. A sajtó gondolatokat ébreszt és kérdéseket tesz fel - ha úgy tetszik, provokál, ám ez nem indok arra, hogy valakik fegyvert ragadjanak és halomra lőjenek embereket, csak azért, mert a gondolkodásuk más irányú.
Szerkesztőségünk is fejet hajt az áldozatok és munkájuk előtt, kiáll a sajtó és a tömegtájékoztatás meghatározó szerepe mellett.
Hőnyi Gyula