Kele Juci festő-építész 2020-ban az Eleven Ősz programsorozatban már alkotott egy köztéri installációt a Gárdonyi térre, MeditÁllj! címmel. Akkor a városi nyüzsgésből invitált minket egy perc megnyugvásra, egy növénnyel átszőtt, spirális tér közepére. Idén az Eleven Tavasz rendezvényén újabb művel hívta fel a figyelmet az ember és természet viszonyára.
• A természet iránti vonzódásod és figyelmed a munkáidban határozottan tetten érhető. Van ebben a fajta művészi attitűdben tudatos tanítói szándék is?
A természet szeretete a neveltetésemből fakad. Olyan szerencsés voltam gyerekként, hogy a Balatonnál tudtuk tölteni a nyarakat, szabadjára voltunk engedve, csatangolhattunk egész nap. Így egészen korán magamba szívhattam a természet szeretetét. Aztán egyre jobban figyeltem a környezettudatosságra. A családunkban nagyon komolyan vesszük ezt, szerencsére egyre több minden van, amit meg tudunk tenni a környezettudatos életért. Viszont sokszor azt érzem, hiába próbálunk meg mindent, ami a mi erőnkből éppen az adott szituációban kitelik, hogy például nem veszünk csomagolt termékeket, közvetlenül a termelőktől vásárolunk, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, komposztálunk satöbbi. Azt éreztem, hogy hiába igyekszünk, nem elég. Nem érzem magam gurunak vagy tanítónak, aki azt mondja, hogy na, akkor most ezt így kell mindenkinek csinálni. Viszont arra, hogy motiváljak embereket, éreztem, érzek késztetést. Így születtek például itt Újbudán az installációk.
• Legutóbb az Eleven Tavasz részeként hoztál létre egy különleges alkotást, HiánypótLáss! címmel. Ezzel mire akartad felhívni a figyelmet?
A Gárdonyi téren kivágott fa helyére terveztem az installációt, amely a természet hiányára, a fenntarthatatlan életmódra figyelmeztet. Egy fűzfavessző függönyt lógattam le, amelyből kivágtam a fa negatív terét. Amikor itt tartottam az alkotásban, úgy éreztem, ez még mindig csak egy negatív gondolat és üzenet, ezzel még nem motiválok senkit semmire, csak azt mondom, hogy már megint valami nem elég jó. Szerencsére az alkotófolyamat továbbalakult bennem, és végül egy közösségi, interaktív installáció született, ahol bárki „zöldíthetett” még az alkotáson, és üzenetekkel díszíthette fel a lombokat. Közel három hét leforgása alatt a város lakóival közösen, növényekből építettünk vissza a kivágott fát. Különleges élmény volt ez az intenzív egymáshoz kapcsolódás.
• A saját műveidről, képeidről azt vallod: a magány, a szabadság és a lelkiség motiválja azokat. Intenzív kapcsolatban vagy a magánnyal?
Mi közöm a magányhoz? Én is egyedül fogok meghalni és egyedül születtem, mint mindenki más. Mára eljutottam odáig, hogy az időm nagy részében azt csinálom, amit szeretek, és most már úgy alakítom az életemet, ahogy szeretném. Szabad vagyok. De mindannyiunknak vannak olyan lelki folyamatai, amelyekkel igazából csak egyedül lehet szembenézni. Az önismeret például most nagyon fontos része az életemnek.
• Művészetterápia a befogadónak, és olykor az alkotónak is. Neked mi erről a véleményed?
Mindig olyasmit alkotok, festek vagy tervezek, amihez intenzíven tudok kapcsolódni, és ami mindig meggyógyítja valamelyik részemet. Ilyenkor egy csatornává válok, amelyen átfolyik az intuíció, alkotás ereje. És miközben tapasztalom ezt, meggyógyítja egy részemet.
• A festményeiden keresztül különlegesen mesés, vagy ha úgy tetszik, mesevilág tárulhat elénk. Mennyire tudatos alkotói döntés a „varázslat” a képeidben?
Hiszek a varázslatban. Sok kisebb, néha nagyobb csoda ér az életben, amelyek mellett próbálok nem elrohanni. Ezekből a pillanatokból is inspirálódva alkotok. Hiszek abban, hogy ha olyan dolgokkal vesszük magunkat körbe, amelyek a lelkünkhöz szólnak, azok időről időre fel fognak tölteni minket, amikor figyelünk és szükségünk van rá. Pont ezért igyekszem olyat alkotni, amiből magam is erőt meríthetek. És azt még jobb látni, hogy ez másokat is megszólít és feltölt. Az álom és a mese valósággá válik, ha hiszünk benne, és teszünk is érte.
• Beszéltünk a környezetedről, beszéltünk a belső világodról. Mi az, amiből még inspirálódsz?
A tánc. Rengeteg fajta táncot kipróbáltam (néptánc, társas táncok sora, rocky, modern tánc, kortárs tánc). Mindentől kaptam valamit, de mostanra a szabad táncban teljesedtem ki, ebből tudok a legjobban inspirálódni.
T. E.
