• Az ősz váratlan kényszerhelyzet elé állította önt is. A színházak bezártak, így az Irodalmi Szalon gáláját sem lehetett megrendezni nagyközönség előtt. Hogyan érintette ez?
Hónapokig készültünk az ünnepi műsorra. Több száz jegy elkelt, ám jöttek a korlátozások, és végül szembe kellett nézni a körülményekkel. Pár nap alatt hoztuk meg a döntést, hogy minden meghívott fellépőnkhöz, akihez csak tudunk, elmegyünk személyesen. A megfelelő óvintézkedések mellett felvettük egyesével a produkciókat, ezáltal nagyon intim pillanatok is születtek. Háy János beengedett az otthonába, Grecsó Krisztiánt ott kaptuk el egy forgatásra, ahol épp elértük, Vecsei H. Miklós az utcán mondott egy verset, Szalóki Ági, aki állapotos, szintén az otthonában fogadott, és picit a babavárásról is beszélgethettünk vele. Sok személyes történetet kaptunk az előadóktól. A végén aztán egyedül álltam a Karinthy Színház színpadán, nézők és vendégek nélkül. Furcsa érzés volt, mégis azt mondom: felemelő. Mert éreztem, nem vagyok egyedül. Így utólag azt kell mondanom, ez a helyzet engem csak inspirált. Elmélyült bennem a meggyőződés, hogy a közönséget addig sem szabad egyedül hagyni, amíg nem találkozhatunk újra személyesen. Rengeteg új ötlet, terv született 2021-re.
• Az egyik ilyen, ami már meg is valósult, a nemrégiben indult kulturális-irodalmi műsora az Újbuda Televízióban...
A Macskakő című irodalmi sorozat kifejezetten Újbudáról és a kerület rendkívül gazdag kulturális örökségéről szól. Régóta itt élek, itt keltettem életre az Irodalmi Szalont, itt jár bölcsibe a kislányom, Újbuda az életterem. Kulturális nagykövetként átgondoltam, mit tudok még hozzátenni a kerület életéhez. A Covid-19 átírta kicsit az eredeti terveket, de igazodva a körülményekhez, számos online térben folyó programot kezdtünk el. Az önkormányzattal együttműködve indult el tavaly év végén a Macskakő, mely már nevében is a régi időket idézi. Arra utal, hogy a múlt itt van velünk, a jelenünket is formálja. Szeretném megmutatni az utcák, házak és lakóik történetével, riportokkal, bejelentkezésekkel azt a gazdag kulturális, irodalmi, építészeti örökséget, amelyet Újbuda nyújt nekünk. Folytatódik természetesen az Irodalmi Szalon is. És ami a legnagyobb és legizgalmasabb feladatokat illeti: két filmre készülünk idén. Egy dokumentum- és egy televíziós filmre, melyek középpontjában a Karinthy család áll.
• A Karinthy Márton életéről szóló dokumentumfilmben szerkesztő-riporterként, míg a művészdinasztia történetét feldolgozó műben forgatókönyvíróként működik közre. Szakmailag mi a közös, illetve mi a merőben más a két feladatkörben?
Karinthy Márton édesapám barátja volt, így mi is közel álltunk egymáshoz. Verával, a lányával ma is jó barátságban vagyunk. Közösen találtuk ki, hogy egy dokumentumfilm készítése tökéletes módja lenne annak, hogy megmutassuk Karinthy Márton életét, a helyét ebben a különleges családban, és mindent, amit ő létrehozott: ezt a színházat, amely külön szigete a mai magyar színházi életnek. Igazán szép feladat lesz Marci útját végigjárni, megszólaltatni barátokat, kollégákat, megmutatni azokat a tájakat, amelyeket ő is végigutazott, felkeresni a Karinthy család leszármazottait Franciaországban. A dokumentumfilmben mint rendező és riporter veszek részt, míg a Frici & Aranka című tévéfilmben ötletgazda vagyok, és Vajda Panni forgatókönyvíróval dolgozom együtt. Régi vágyam, hogy Karinthy Frigyes és Böhm Aranka kapcsolatán keresztül bemutathassuk a kor hangulatát, szellemiségét. Most ezzel a filmmel lehetőségünk van erre. Rengeteg anyagot gyűjtöttem, utánaolvastam, hogy minél hitelesebben tudjuk ábrázolni a szereplőket és a kor hangulatát. Jelenleg a forgatókönyv sűrítése zajlik, Vajda Pannival közösen dolgozunk a szövegen. Annyit már elárulhatok, hogy a film egyik fő helyszíne kávéházak mellett a Karinthy Színház lesz. A szereplőválogatás most januárban elindul, a produkciót a tervek szerint a jövő év első felében mutatjuk be.
T. E.
