Ebbe a száz évbe számos történet, legenda, (szó)játék, harc és szerelem elfért – minderről szó esett a B32 Galéria és Kultúrtérben megrendezésre került programon. Karinthy Vera, Frigyes dédunokája, a Karinthy Színházat alapító Karinthy Márton lánya és Bornai Tibor zenész produkciójával indult az ünnepi program, majd a kerület polgármestere, dr. László Imre ünnepi gondolatait hallhattuk öröklődő tehetségről, az értékek felismeréséről és arról a felelősségről is, mit tudunk ezzel kezdeni, hogy tartjuk életben a minket körülvevő szellemi gazdagságot. A beszélgetés elején Juhász Anna irodalmár, a kerület kulturális nagykövete elsőként vendégeit arról kérdezte, mi jut eszükbe a Karinthy név kapcsán. Saly Noémi kávéháztörténész gyerekkori élményeit mesélte, míg Bornai Tibor édesapja felolvasásait elevenítette fel. Barabás Richárd kulturális alpolgármester egy Karinthy Frigyes művet idézett ("Azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egymással") , míg Czeiner Szűcs Anita a nemrég, Karinthy Mártonnal készített interjúit összefoglaló kötet kapcsán a "színházcsinálót", Marcit emlegette. A háziasszony a Nem mondhatom el senkinek verset idézte, amelyben, mintegy mottóul összefoglalja Frigyes helyét a világban: "Én isten nem vagyok s nem egy világ, / Se északfény, se áloévirág. / Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, / Mégis a legtöbb: ember, aki él."
A programon felelevenedett a századfordulós Lágymányos, Saly Noémi bemutatta, ki volt Kutlánya János, a szervezőzseni, aki leleményes gyakorlatiasságával megszimatolta, hogy a Lágymányos erőteljes fejlődés előtt áll, Buda városa ebbe az irányba terjeszkedi fog, ezért minden kis megtakarított pénzén telkeket vásárolt a területen. Megidéződött az írók és a lágymányosi pampák lakói, Aranka és barátnnői kedvenc kávéháza, a Hadik, bemutatkoztak a törzsvendégek: Kosztolányiék, Guthi Erzsébet, Klug Bözske és Németh Andor, a szójétékok – ami kapcsán Karinthy Vera elmesélte, két lánya is örökölte a család szójátékok iránti rajongását, és örömmel ugratják egymást eképp.
Természetesen a család többi tagja, a Gellért-hegyre, a Ménesi útra felköltöző Ferenc (Cini) és a Bartók Béla úton színházat alapító Marci is fókuszba került, számos felolvasás szinesítette az izgalmas beszélgetést. Az est legmeghatóbb pillanatait Vera adta, aki könnyek közt mesélt a "Karinthy-átokról", miszerint a családban mindenki – így ő is – utólag jut igazán közel az édesapjához. Ennek szentelve egy haiku-csokrot is elmondott Vera, és megköszönte a kerület vezetésének, hogy nemsokára szobrot állítanak édesapja, Marci tiszteletére. A záró zeneszám előtt Juhász Anna azzal az ünnepli bejelentéssel zárta a beszélgetést, hogy hamarosan dokumentumfilmet forgat majd Verával közösen Karinthy Mártonról – életéről és színház iránti elhivatott, áldozatos munkájáról.
|
|
|
|
|
