„Minden fal egy ajtó” – olvasható bevezetőként Ralph Waldo Emerson 19. századi amerikai esszéíró, költő gondolata Kiss Andrea alkotásai előtt. Fekete-fehér sorozatának képein – sajátos szelfiként – a művészt láthatjuk, magas kőfallal a háttérben. A fal a kiállítás egyik közös szimbóluma.
Karsai Zsófia apró téglákból felépült kerámiaművei kapcsán a néző az egyensúlyra, a harmóniára, a könnyen kibillenthető viszonyokra is gondolhat. – A fal lehet a tudatosság fala. A biztonság, a védelem szimbóluma. Lehet ellenállás a bántó külső hatásokkal szemben. Lehet érzelmi ellentétek közti határ. Ugyanakkor lehet börtön, korlát, akadály. Voltunk már mindannyian falak, álltunk már mindkét oldalán. Munkáimmal azt szeretném közvetíteni, hogy lehetőségünk van a helyünket megválasztani – mondta Karsai Zsófia.
Holló István ékszertervezéssel kezdte pályáját, de míg korábban egzotikus fákkal dolgozott, az utóbbi időben elsősorban öntött kerámiaszobrokat és agyagmunkákat alkot. Feszegeti a fizika határait, számára nincsenek „falak”; bravúrosan egyensúlyozó szobrai, az anyag súlyát, a gravitáció törvényeit is legyőzik. – Amint kikristályosodik a soron következő szobortervem, ellenállhatatlan késztetést érzek megvalósítására – mesélt a munkafolyamatról Holló István.
A Karsai Zsófia–Holló István művész házaspár nem először állít ki együtt, egymást kiegészítő, illetve ellenpontozó munkáik gyakran közös gondolatok, ötletek alapján születnek. Műveik – ahogyan Karsai Zsófia mondja – egyfajta átjárók a lecsendesülés felé. Új tárlatuk címe a traverz szóra utal, amely az építészetben keresztgerendát, kereszttartót jelent, most azonban egy szójátékkal „triverzként”, vagyis harmadikként Kiss Andrea fotóművész képeit is összekötik Karsai Zsófia kerámiáival és Holló István agyagszobraival.