Marczin Borbála egyike volt azon magyar nők tízezreinek, akiket kényszermunka- és büntetőtáborokba hurcoltak a szovjet megszállók. A szovjet hatóságok 1945. szeptember 24-én tartóztatták le, éppen amikor a tizennyolcadik születésnapját ünnepelte családi körben. Koholt vádak alapján ítélték tíz év kényszermunkára, és a volt Szovjetunió legzordabb területein dolgoztatták sorstársaival együtt a GULAG lágereiben. 1953-ban térhetett haza, a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága 1978-ban bűncselekmény hiányában rehabilitálta.
Hoffmann Tamás polgármester szerint nincs fenyegetőbb veszély annál, mint amikor megpróbáljuk elfeledni halottainkat és a Magyarországot sújtó történelmi traumákat. Máthé Áron a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnökhelyettese szerint a kommunizmus bukása után az egyik legnagyobb feladat az volt, hogy megtörténjen az igazságtétel és méltó helyére kerüljön a nemzeti emlékezet.
A táblaavató után, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége, a Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete, Újbuda Önkormányzata, és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Marczin Borbála lányával közösen helyezett el egy-egy koszorút.
H.L.
