Horváth Csaba 2005-ben alapított, színészekből, táncosokból álló művészi formációja, a Forte Társulat egy Magyarországon még kevésbé ismert formanyelven, a fizikai színház eszközeivel mutatja be darabjait. Aki annak idején látta a Zsámbéki Színházi Bázison a Forte ott debütáló A nagy füzet produkcióját, megdöbbenve tapasztalhatta, mennyire másképpen, üdítően eredeti módon lehet előadást színre vinni néhány káposzta, spagetti és krumpli bevonásával, és persze az élő zene meg a tánc segítségével. A bemutató óta a darabot változatlan módon játsszák – leszámítva a színészcseréket –, és számos sikert söpörtek be neves fesztiválokon. (Jancsó Miklós-díj, Közönség díj – A Tánc Fesztiválja, Veszprém, 2014; a Színházi Kritikusok Céhe 2013-ban három kategóriában jelölte A nagy füzetet: legjobb előadás, legjobb független színházi előadás, legjobb színházi zene.)
A narráló színészi munka mellett az erő, a fizikai jelenlét egyformán hangsúlyos a Forte munkáiban. A testekkel, hangokkal, tánccal, zenével és szöveggel dolgozó társulat egy új, homogén nyelvet hozott létre, amely alkalmas arra, hogy közismert klasszikus és kortárs műveket szokatlan megvilágításban, dramaturgiai koncepcióval mutasson be. Horváth Csaba rendező táncosként indult, leginkább szólótáncosként vált ismertté, később maga is koreografált. A Forte Társulat megalapítása óta maga rendezi előadásaikat, többnyire prózai művek alapján. Az olyan darabok, mint A nagy füzet, az Irtás, a Bűn és bűnhődés vagy A te országod a legtöbb esetben a kiszolgáltatottság és az emberi lét örök kérdéseit boncolgatják. Horváth Csaba nemcsak rendez, de tanít is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, fizikai színházi koreográfus-rendező szakon. Számára egy előadás akkor működik jól, ha a saját nyelvén szólítja meg a nézőket, és nem magát a műfajt reprezentálja.
A Szkéné Színházban márciusban látható A nagy füzet, áprilisban pedig új darabbal jelentkezik a társulat, Alessandro Baricco Selyem című elbeszélése alapján, amely az elhallgatást és az emlékezést állítja középpontba.
(K. G.)
Fotó: Szkéné