• Évekig kétlaki életet élt, ingázott Budapest és London között. 2020-ban ez kicsit nehézkes lenne. Ezért költözött haza?
Hétévnyi, Budapest és különböző nyugat-európai nagyvárosok között zajló ingázás után, másfél esztendeje, még a járvány előtt költöztünk a férjemmel Budapestre. Ez nagyon jót tett abból a szempontból, hogy olyan dolgokba is foghattam, amelyek addig elképzelhetetlenek voltak. Van kertem, paradicsompalántám, rendszeresen járhatok ének-órákra az énekmesteremhez. Ezek korábban nem voltak lehetségesek. Úgyhogy az elmúlt másfél évben arra koncentráltam, hogy újra gyökeret eresszek itthon, és ez igazán jól sikerült.
• A férje London után könnyen megszokta a budapesti életet?
Ő most hatalmasat váltott. Korábban szép karrierje volt a banki szakmában. Amikor hazaköltöztünk, úgy döntött, ezt a területet otthagyja, és beiratkozott az ELTE filozófia szakára, ami óriási szellemi utazás mindkettőnknek.
• Hogyan hatott a karrierjére és a művészetére a járvány?
Ez nagyon súlyos válság az egész szakma, az egész zenei szektor számára, és sajnos az is látszik, hogy elhúzódó lesz. Annyi koncert és lemezkiadás maradt és marad el, a járvány után olyan torlódások lesznek a pótlásban, hogy sokkal nehezebb lesz új koncerteket lekötni vagy megszervezni. Sok nehézséggel fogunk szembenézni még abban az időszakban is, amikor már az emberek nagy része fel fog lélegezni. De erre legalább lehet most készülni, mindenkinek van ideje kitalálni a B tervet. Szakmailag egyébként nekem ajándék idén, hogy be tudok csatlakozni olyan extra projektekbe, amelyek sok időt és energiát igényelnek. Ilyesmikre a megszokott életritmusom mellett nem lett volna időm. Most a Tünet Együttes nevű kortárstánc-csapattal próbálunk. Olyan előadást szeretnének létrehozni, ahol a táncosok a hangjukat is használják, ebben a munkában én vagyok a szakmai segítőjük énekes oldalról. Fantasztikus élmény. Én is rengeteget tanulok az ő hozzáállásukból, az ő kreativitásukból.
• Nemcsak a saját munkáiról számol be közönségének, hanem közérdekű vagy közösségi problémákra is felhívja a figyelmet. Közösségi oldalain kiáll például az SZFE-s diákok mellett, felhívja a figyelmet a környezettudatosságra. Miért tartja feladatának a felelősség- és szerepvállalást közösségi ügyekben?
Engem ezek a dolgok nem hagynak hidegen, és hajlandó vagyok a közönség előtt is felvállalni ügyeket. Van olyan előadó, aki ezt megtartja magánügynek, én ezt is el tudom fogadni. Nekem viszont fontos, hogy mellé tudjak állni olyan dolgoknak, amelyek véleményem szerint értéket képviselnek.
• Mi az, amit a legjobban szeret ebben az évben?
Találtam egy hobbit, egy olyan elfoglaltságot, amit nem a kötelesség szült, és amit szenvedélyesen tudok szeretni. Ezt én megleltem a kenyérsütésben. Március óta nem eszünk bolti kenyeret.
• Mi az, amire a legbüszkébb?
Egy videoklip, amit minimális költségvetésből egy kis csapattal, barátokkal készítettünk a nyáron, és december 1-jétől látható is lesz. A címe: Blood Turns.
• Mi az, ami a legnagyobb kihívás a jelenlegi életében?
Megtalálni az egyensúlyt az otthoni, családi élet és a munka között.
• Mit vár a következő esztendőtől? Mit szeretne elérni művészként, és mit magánemberként?
Azt várom és remélem, hogy nem lesz teljes szünet a karrieremben, és megtalálom, miben tudok fejlődni, mivel tudok foglalkozni. Ne maradjak feladat nélkül, mindössze ennyit várok a karrieremtől jövőre. A magánéletben pedig, hogy a korábbi hasonlatnál maradjak: miután gyökeret eresztettünk itthon a férjemmel, nagyon szeretnénk most már kis ágacskákat is növeszteni.
T. E.
