A Hadik Kávéház mintha örök idők óta itt lenne, kisebb-nagyobb megszakításokkal...
Itt, a szomszédban található még ma is a Hadik laktanya. A 20. század elején, akik kávéházat nyitottak itt, azt remélték, hogy majd a tiszt urak átjárnak, és isszák a bort meg a pezsgőt a művésznőkkel.
Sőt, a művésznők cipőjéből.
Mindenesetre majdnem csődbe jutottak, mielőtt Karinthy Frigyesék asztaltársasága törzsvendég lett itt. Ők aztán megmentették a helyet.
Déry Tibor önéletrajzában elárulta, hogy itt csábította el Karinthy feleségét, Böhm Arankát. Amit Karinthy annyira talán nem bánt, mert neki is volt egy barátnője, de Déry felesége eléggé zokon vette.
Hallani efféle pletykákat.
Mondják, a nemesség kötelez. A Hadik ma a kávéházak nemessége.
Kösz. Valóban sok, ma már klasszikus történet kötődik ehhez a helyhez. Nekem még volt szerencsém Frigyes unokájától, Karinthy Mártontól hallani a régi legendákat.
Devecseri, Kosztolányi, Babits, Guthi Erzsébet és még sokan jártak ide, és írtak erről a helyről. Mégis sokáig egy cipőbolt működött a helyén. Karinthy Márton mesélte, hogy egyszer tanúja volt, amint két lány nézegeti a kirakatban a cipőket, és az egyik rámutat az emléktáblára a házfalon: nézd, ide járt Karinthy is; mire a másik: na jó, jó, de miért egy cipőboltba?
Ez egy klasszikus pesti kávéház volt, amely a ’40-es években bezárt. Valóban, sokáig cipőbolt működött itt. Aztán a 2000-es évek elején Újbuda Önkormányzata úgy döntött, hogy kulturális városközpontot hoz létre. A helyiséget az önkormányzat visszavásárolta, mert úgy gondolták, hogy a Hadik lehet a központja ennek az új negyednek.
És lett is, miközben ez mégiscsak egy üzleti alapon működő vendéglátó-ipari egység is. Magyarul, nyereséget kell termelnie...
Saly Noémi, a kávéházak nagy szakértője rengeteget segített, mikor beavatott abba, miként működtek azok a régi kávéházak. Ebből sokat tanultunk. Ő idézte föl, hogy a klasszikus kávéházban az is tud kérni valamit, akinek csak pár forint cincog a zsebében, és az is, aki valami fontos alkalmat akar elegánsan megünnepelni. Mi is így próbáljuk összeállítani az étlapot. A kenegetős padlizsánkrémtől a szarvassültig.
És a klasszikus kávéházban mindig volt kispörkölt, még reggelire is.
Én is szeretek tunkolni már reggel – bár mi most később nyitunk. De szerencsére itt a környéken akad csomó remek hely, amit ajánlhatok a reggelizni vágyóknak. Én is átugrom egyikbe-másikba néha.
Régen az efféle irodalmi kávéházakban dolgoztak az írók, az újságírók. Ha ma valaki bejön a laptopjával, és csak egy kávét kér, azt kinézik, vagy azért a hagyomány miatt megtűrik?
Minket nem zavarnak az ilyen vendégek, sőt, nekik is örülünk, Szerencsére elég nagy az alapterületünk, be lehet férni.
A klasszikus időkben a Japán kávéházban állítólag a híres írókat kiültették a kirakatba, hogy ezzel csábítsák a vendégeket, cserébe az írók kedvezményt kaptak.
Ha kulisszatitkokat kifecseghetek, a Hadik és a Szatyor 11 éve van nyitva. Többen üzemeltetjük ezt a helyet, és amikor a költségvetést tervezzük, eleinte nem volt mindig egyszerű kiszorítani, hogy bizony nekünk költeni kell annak a szellemi erőtérnek a fenntartására is, ami a Hadikot jellemezte, jellemzi. Lehet, hogy amikor irodalmi estet tartunk itt, kisebb a fogyasztás, de ez fontos a hely szellemiségéhez, az imidzsünkhöz.
Ha már, akkor nem jobb olyan programot szervezni, ami valahogy fogyasztásra ösztönöz? Szóval nem kamarazenei estet tervezni.
Nemrégiben a Fesztiválzenekar kiválasztotta a Hadikot, hogy itt fellépnének. Mondtam, hogy nagyon örülünk, de itt csörögnek az evőeszközökkel, koccintanak a poharakkal, és néha még kurjongatnak is az emberek. Azt felelték, sebaj, majd rézfúvósok jönnek. Nagyon remek hangulatú este sikeredett.
Mégiscsak egy vendéglő ez.
Ott Anna, a művészeti vezetőnk nagyon ötletesen használja ki ennek az előnyeit. Ilyen például a Hadik irodalmi brunch – erre a séfünk külön menüt komponál, amit gyorsan el lehet készíteni és egyszerű elfogyasztani. A kultúra hozzátartozik ehhez a helyhez, és a legkülönfélébb programokat szervezzük ide. Nem minden sikerül rögtön. Az első színházi próbálkozásunk nem ütött akkorát, mert valóban az előadás és a vendéglátói élet nem passzolt egymáshoz. De nem adtuk fel. Vajdai Vilmosék Tápszínháza viszont egészen elképesztően izgalmas lett. Zárás után átrendezték itt a terepet, hogy én is alig ismertem rá. Karinthy Frigyes Utazás Faremidóba című művét adták itt elő. Nagyon a mostani vírushelyzetről szól. Szuper jó volt.
Sikeres beszélgetések helyszíne is a Hadik és a Szatyor...
A Kortárs Kiadóval működünk például ebben együtt. De a Margó Fesztiválon is megjelent a Hadik, kimozdultunk a Gárdonyi térre.
Egész a Gárdonyi térig? Az majdnem ötven méter ide…
Jó, de a Várkert Bazárban vagy a Balaton-felvidéken is jártunk. Aztán voltak programok az irodalom és a pszichológia határterületeiről Orvos-Tóth Noémi szervezésében, ahol Bartis Attila vagy Grecsó Krisztián műveiről beszéltünk.
Az remek, hogy sorra nyílnak a kávéházak, kisvendéglők, galériák – de ha a Bartókon laknék, nem tudom, én is ilyen lelkes lennék-e ezekért.
Meg kell találni az egyensúlyt ebben is. Amikor 2010 körül ez kezdődött, sokan felkiáltottak, hogy ez itt kérem Buda, nem kérünk abból a pesti vircsaftból.
Mert Budán lakni életérzés...
Amihez kell egy csipet bohémság is persze. De itt nem bulinegyed nyílt, hanem kultúra minőségi gasztronómiával körítve. Este tizenegykor ráadásul lehúzzák a rolókat. Adott egy pezsgést a környéknek, ami itt történt. Egyre nagyobb sikk errefelé lakni is. És talán az sem véletlen, hogy egy igen fontos nemzetközi magazin, a Time Out Újbudát és annak is ezt a környékét a világ tíz legmenőbb negyede közé sorolta.
Dési János
A teljes interjú a youtube.com/ujbuda csatornán nézhető meg.
