Karinthy műve világirodalmi szempontból is egyedi alkotás. Egyrészt rendkívül precíz, analizáló leírása a betegség körül kibontakozó történéseknek, másrészt belső víziók, álmok és reflexiók bonyolult szövevénye. A Nézőművészeti Kft. készülő adaptációja erre a kettősségre, a színészi játék személyességén túl az erős zenei hatásokra kíván építeni – derül ki a művészekkel készült beszélgetésből. Az író szerepében Scherer Péter lesz látható, aki, mint mondja, végső soron Karinthy Frigyes munkáinak köszönheti, hogy a színészi pályát választotta.
„Meghatározó szerepe volt abban Karinthynak, hogy színésszé válhattam”
A sors különös játéka, hogy szinte egy időben azzal, hogy a társulat elkezdett dolgozni a Karinthy-kisregényen, Scherer Péter 2020-ban megkapta a Karinthy-gyűrűt, melyet elsősorban a színpadi humor kimagasló szereplőinek adományoz a szakma. Az elismerésnek azért is örült nagyon a színész, mert – ahogy a Hármas szereposztás című beszélgetésben meséli – Karinthy munkássága és humora gyerekkora óta közel áll hozzá. – Én Karinthy miatt lettem színész. Röhög az egész osztály, Tanítom a kisfiamat, Magyarázom a bizonyítványomat és a többi… Ezeken az olvasmányokon keresztül a nevetés, a nevettetés mámorával együtt a színpad is beszippantott. Úgy gondolom, bár nem mondtam folyamatosan Karinthy-műveket, hogy mind a mai napig maximálisan meghatározó szerepe volt abban az írónak, hogy színész lettem, színésszé válhattam – emlékezik Scherer Péter.
Szakmája helyett a színház lett a hivatása
Az, hogy színész lesz, kamaszkorában még nem volt egyértelmű Scherer Péter életében. A családi hagyományokhoz híven reáltagozaton kezdett el tanulni. Első próbálkozásra felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetemre. Egyértelmű lett volna a folytatás. Mégis a színház győzött…
– A középiskolában fizika tagozatra jártam Szombathelyre. Ez családi hagyomány volt, mert a családban mindannyian; apám, tesóm, és én is jók voltunk a reál tárgyakból, apu pedig kiváló, szóval nem volt kérdés, hogy hova megyek, és mit tanulok – meséli a színész. – Négy évig egyáltalán nem foglalkoztam színjátszással, sem versmondással. De amikor felvételizni kellett, akkor visszajött ez a késztetés, és beadtam a Színház- és Filmművészetire a jelentkezésemet, ahova nem vettek fel, sőt, az első rostán kiestem. A Budapesti Műszaki Egyetemre azonban felvettek, Pestre kerültem, ám az első dolgom az volt, hogy színházi csoportot kezdtem el keresni, ahol játszhatok. Egy barátommal együtt meg is találtam Debreczeni Tibor drámapedagógus minitársulatát, később pedig Somogyi Istvánt és az általa alapított Arvisura Színházi Társaságot, ahol tizenkét évig voltam. Közben lediplomáztam, de a szakmám helyett is inkább a színházas dolgaimat csináltam – teszi hozzá.
Kell a zene, hogy ne csak a sötét oldal domináljon
Az Utazás a koponyám körült Karinthy Frigyes főműveként szokták emlegetni. A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: az író saját agyműtétének történetét beszéli el, megrázóan plasztikusan, hol jéghidegen és kívülről nézve, hol nagyon is bensőségesen, az ember esendőségét és kiszolgáltatottságát szemléltetve.
– Karinthy igen érzékletesen fogalmazza meg és tárja elénk például azt, hogy az orvosok hogyan tudnak elveszni a diagnózisokban – vélekedik Scherer Péter. – Először fül-, aztán szemproblémára gyanakszanak, vagy a dohányzás okozta ártalmakra, mert egyszerűen nem mernek a legrosszabbra gondolni. Van a darabnak egyfajta nyomozás jellege, ráadásul folyamatosan mesél a bűntudatról is – emeli ki a színész. Miközben kutatják a betegségét, Karinthy mindvégig úgy érzi, hogy valamiben bűnös, valamit elrontott, valamit elhibázott. Scherer Péter ezért is tartja szenzációs műnek a kisregényt, mint mondja: „Annyira tömény és annyira fájdalmas helyenként, hogy mindenképp úgy éreztük, kell az előadáshoz ellenpontozásként a zene, hogy ne csak a sötét oldal domináljon.”
Sokáig csak az asztalfióknak dolgozott
Így lett Scherer Péter partnere a darabban Marton Róbert, aki egyben az előadás zeneszerzője is. Illetve, ahogyan ő fogalmaz: a darab színházi dalszerzője.
– Borzasztó hálás vagyok a Nézőművészeti Kft. alkotóinak, hogy foglalkozhatok ezzel a feladattal. Az elmúlt időszakban számomra nagyon fontos lett a zenével való munka. A zongorázás, a zeneszerzés mindig is az életem része volt, de ahogy mondani szokás, sokáig csak itthon, a fióknak dolgoztam. Aztán megismerkedtem a Nézőművészeti Kft. csapatával, és az EztRád című produkcióban már közreműködtem. De azért nem zeneszerzőnek, hanem inkább színházi dalírónak nevezném magam – fogalmaz Marton a Hármas szereposztás című podcastban.
Nekem a Karinthyak közeli ismerősök
Marton Róbert színpadi szerepei mellett számos játékfilmben és népszerű tévésorozatokban is játszik. Sok-sok évet töltött el a Karinthy Színházban Karinthy Márton igazgatása alatt. Épp ezért neki az íródinasztia kicsit olyan, mintha a szomszédban lakó, közeli ismerős család volna. – A Karinthy Színházhoz hosszú esztendők kötnek, úgyhogy alapvetően van egyfajta elképzelésem és rálátásom a századelő világáról – meséli. – A színházban eltöltött nyolc év alatt olyan közel kerültem a családhoz, hiszen egy élő Karinthyval dolgozhattam együtt, annyi anekdotát, családi történetet hallottam, hogy ma már olyan nekem, mintha mindig is ismertem volna őket. A kedvenc történetem róluk az, hogy amikor Frigyes és felesége, Böhm Aranka elindult erre az igen komoly műtétre, minden pillanat számított, hiszen fennállt a veszély, hogy megvakulhat az író. Ám csak néhány napos késéssel tudtak elindulni, mert Arankának nagyon fontos dolga akadt: kalapdobozokat kellett még vásárolnia erre a nagy utazásra – emeli ki Marton Róbert. – Amikor elolvastam Karinthy regényét, még inkább elmélyült bennem a századelő kávéházi hangulata, a kuplék, sanzonok világa. Az a célom, hogy az elő-adás zenéiben ezt a hangulatot megtartva, viszonylag markánsan megpróbáljak kísérletet tenni arra, hogy a mai emberhez közel hozzam ezt a muzsikális hangzást, hangulatot. Igyekszem a dalszövegekben olyan világot teremteni, ami reflektál Karinthy világára is, abból indul ki és arra emlékeztet. Úgy gondolom, ezt a világot vissza lehet hozni, vissza lehet idézni a mai ember számára is – teszi hozzá.
A teljes beszélgetés a B32 Galéria és Kultúrtér Hármas szereposztás című podcastsorozatában hallgatható meg.
Újbuda
|
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül „Szeretném, ha az olvasó elhinné, hogy nem olcsó hasonlaton nyargalok, vagy költői aláfestéssel próbálom érdekessé tenni magam ezzel a bűnügyi beállítással – szívesen kerülnék mindent, ami „jelképes”, hiszen az olvasónál sokkal szorongóbban érdekel, hogy tisztán és világosan, hangulatcafrangoktól fertőzetlenül emlékezem-e arra, ami történt. De éppen ezért vagyok képtelen nem venni észre, hogy egész betegségem alatt végig, öntudatlanul, anélkül hogy észrevettem volna (csak most eszmélek rá) bűnösnek éreztem magam valamiért, valami elfelejtett bűnért, amit nem mentett, hogy nem akart eszembe jutni: talán ezért nem tudtam elejétől végig panaszkodni vagy lázadozni végzetem ellen. Ami pedig a jelképet illeti – az olvasó, ha elég megértés és részvét van benne önmaga iránt ahhoz, hogy életét figyelje, fel fogja ismerni, hogy mindennap történik velünk három vagy négy olyan apróság, ami nemcsak arra a napra, hanem sorsunknak és lelkünk fejlődésének arra a korszakára jellemző – csak észre kell venni ezeket a jeleket.” „Erősebb hallucinációm soha nem volt, érthető, hogy az elsőt nem ismertem fel rögtön. Sokszor megtörtént azelőtt is, gyerekkorom óta, hogy otthon üldögélve, de különösen az utcán ballagtomban, a nevemet hallom hátam mögött – egy nagyon halk, szinte süket hang suttogja: „Frici!”, mintha figyelmeztetni akarna, vagy méginkább, mintha egy szégyenlős, szegény, régi ismerős szólna, aki nem mer hangosan szólni: mintha ismerős volna a hang is, csak nem tudom, kié.” |
|
Scherer Péter Ajkán született, 1961. november 16-án. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, itt szerzett diplomát 1987-ben. 1984 és 1994 között az Arvisura Társulat tagja, 1997-től a Bárka Színház művésze, 2002-től pedig a Krétakör Színházzal is dolgozott. Jancsó Miklós késői filmjeinek alapszereplője volt, de összesen több mint ötven magyar játékfilmben és tucatnyi tévéfilmben játszott, szinkronfőszerepeinek száma huszonöt fölött van. 2015 őszén az RTL Klub Válótársakjában ismerte meg a sorozatkedvelő nagyközönség. Legfontosabb elismerései: Színikritikusok díja (1995), A filmkritikusok díja (1999), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007), Jászai Mari-díj (2009), Televíziós Kritikusok Díja (2016), Magyar Filmdíj (2019), Karinthy-gyűrű (2020). |
|
Marton Róbert Szeghalmon született, 1977-ben. A külkereskedelmi szakközépiskola után a Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskolát 2000-ben fejezte be Békéscsabán. 2001-től a Szegedi Nemzeti Színház, majd 2003-tól a budapesti Nemzeti Színház művésze. Az elmúlt évtizedben leginkább a Karinthy Színházban, valamint a Jóban Rosszban című sorozatban láthatta őt a közönség. 2020-ban debütált zeneszerzőként a B32 Galéria és Kultúrtér és a Nézőművészeti Kft. közös produkciójában, a Kicsibácsi és Kicsinéni meg az Imikém című előadásban. |
