Karinthy Mártont a régi Nemzetiben szeretett bele a színházi világba, még nyolcéves korában. A „korszerűtlen” színházat kedvelte, bársonyszékekkel, karzattal és a nagy bordó függönnyel, ami nélkül maga sem tudott elképzelni egy igazi előadást. Karrierjét 1982-ben a Hököm Színpad megalapításával kezdte, ebből lett 1988-ban a Karinthy Színház, amelynek igazgatói feladatait haláláig ellátta. Ezzel ő volt a magyar kultúrtörténet leghosszabb ideig színházat vezető igazgatója.
Irodalmi munkásságát annak ellenére jelentősnek tartják, hogy édesapjához (Karinthy Ferenc), illetve nagyapjához (Karinthy Frigyes) képest keveset írt. A 2003-ban megjelent Ördöggörcs című könyvében családjának történetét és saját küzdelmét írta meg. 2007-ben a Vihar kapuja címmel jelent meg kötete, amelyben a főiskolai években megismert, azóta már neves színművészekké, színházi emberekké váló pályátársakkal együtt emlékezik vissza a kezdetekre, a hatvanas évek színházi világára. Ezekből a könyvekből, valamint Katz Petra és Böhm György segítségével kiválogatott, még kiadásra nem került naplójegyzetekből olvasott fel részleteket Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Moldvai Kiss Andrea, Katona László és Kovács Krisztián.
Újbuda
