Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata a nyár folyamán nyílt tervpályázatot hirdetett Ottlik kert címen, egy olyan közösségi tér létrehozására a kerület szívében, amely egyszerre állít emléket Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas írónak, műfordítónak, és ad új funkciót az egykori, Bukarest utcai buszvégállomás környezetének is. Az önkormányzat pályázati felhívásárára összesen tizenöt pályamű érkezett, amelyek közül szakmai zsűri választotta ki a legjobbakat. A bírálóbizottság tiszteletbeli elnöke Hoffmann Tamás polgármester, elnöke Mohácsi Sándor tájépítész, további tagjai Erő Zoltán építész, urbanista, Gálhidy Péter szobrász, Kulcsár-Szabó Zoltán irodalomtörténész, valamint az önkormányzat részéről Büki László városgazdálkodási igazgató és Takács Viktor mb. főépítész voltak.
Hoffmann Tamás polgármester a díjak átadásakor kiemelte, hogy az Újbudai Kulturális Városközpont koncepciója elérte a célját, ugyanis a kerület pozíciója sokat erősödött Budapest kulturális térképén, köszönhetően a fővárosi- valamint az újbudai önkormányzat és a helyi civil szereplők együttműködésének. A koncepció fontos eleme a kerület közterületeinek megújítása is, amely, a Gellért tér, a Móricz Zsigmond körtér és a Kosztolányi Dezső tér megújítása után, ezzel a tervpályázattal egy újabb mérföldkövéhez érkezett.
Mohácsi Sándor a zsűri elnöke beszédében rámutatott, hogy a köztér egy multifunkcionális hely, amelynek közönsége a mindennapi ember. A jó tér összeköt, befogad, elsimít és elérhetővé tesz. Valami pozitív semlegesség kell, hogy átszője ahhoz, hogy életünk, mindennapjaink hosszú távon megfelelő aláfestéseként szolgálhasson – tette hozzá.
A zsűri 800 ezer forintos fődíját és a továbbtervezés jogát a Massány Edina, Megyeri Zsófia, Remeczki Rita (Open air design Kft.) és Scheuch Dominik (YEWO LANDSCAPES e.U.) alkotta tervezőcsapat, „Olvass a sorok között” című pályaműve nyerte.
További helyezések
2. helyezett
Biri Balázs, Monory Rebeka, Pálfy Máté, Szabó Levente (Hetedik Műterem Kft.), Gyüre Borbála, Kántor-Turi Emese (Geum Műterem Kft.), Borsa Aliz
3. helyezett
Dr. Almási Balázs, Börcsök Brigitta, Koller Margit
Különdíjasok
Sipos Kata, Szende András, Vörös Balázs, valamint Kőhalmy Nóra egyéni induló
A pályázatokból nyílt kiállítás 2018. december 5-ig tekinthető meg a B32 Galéria és Kultúrtérben.
|
Részletek a műleírásokból 1. helyezett – Massány E., Megyeri Zs., Remeczki R., Scheuch D. „A tervezett közkert alaprajta egy nyitott könyv egyetlen lapját sugallja, a sorokba rendezett utakkal, támfalakkal, sávokban tervezett növénykiültetéssel és a sétányon továbbfutó betoncsíkokkal. (…) A terepből ritmikusan kiemelkedő támfalak maguk is egy-egy könyvet szimbolizálnak, melynek „gerincén”, mint ahogy a könyvek borítóján is, egy-egy könyvcímet, vagy idézetet olvashatunk az írótól. Felülről nézve a tér, mint egy könyv jelenik meg, tehát már egy kész irodalmi művet szimbolizál, ám oldalról, szemmagasságból szemlélve a festett, írható felületek és a változatos lejtésű, geometriájú támfalaknak köszönhetően a tér képe folyamatosan változik. 2. helyezett – Biri B., Monory R., Pálfy M., Szabó L., Gyüre B., Kántor-Turi E., Borsa A. „Koncepciónk minden elemét annak a szolgálatába állítottuk, hogy olyan hely jöjjön létre, ahol jó lenni. Ezért javasoljuk a terület jelenlegi szigetszerűségének megszüntetését, a két térfal közé való kifeszítését (szintbe emelt, csillapított forgalmú körüljárással, de a forgalmi rend meghagyásával), azaz az egész területnek a gyalogosforgalomhoz csatolását. Mindezt előfeltételnek tartjuk ahhoz, hogy a szabályos négyzet formájú új liget által új, a városi tér és park közötti átmeneti minőség jöjjön létre. E liget belső határán megformált kör alakú pad, a benne lévő füves terület és meglévő fa az elgondolás harmadik eleme, mely egyszerre nyugodt, meditatív hely, és egyszerre rendezvényhelyszín. 3. helyezett – Almási B., Börcsök B., Koller M. Az általunk az Ottlik-kertbe megálmodott installáció szorosan illeszkedik környezetébe: elhelyezkedésének, a kisebb háromszögekre bontott acélpanelek alkotta mennyezet dőlési szögének és a tükröződő felületének (fényesre polírozott krómacél, supermirror felületkezeléssel) köszönhetően már messziről felhívja magára a figyelmet. Figyelembe vettük az arra közlekedő emberek szokott útvonalait, legfontosabb irányait, így úgy helyeztük el a szobrot és alakítottuk ki környezetét, hogy az méretéből és arányaiból fakadóan behívja terébe az arra járót, szemlélődésre késztesse, de ne akadályozza napi rutinjában. Közelebbről szemlélve az emlékmű a téren érzékelhető és befogadható látványt tükröződő felületeivel megismétli, de szét is bontja ezzel párhuzamosan. Kiemeli az itt és most érzékelhető környező terét, de a tekintetet nem engedi egy képet kirajzolni, párhuzamosan létező, lehetséges (világ)képek tárházát kínálja a befogadónak.” Különdíj – Kőhalmy N. „az emlékhely élő, folyamatosan változó, kapcsolódik a park mindenkori életéhez. Az emlékmű egy leburkolt parkrész, amelyben 60 cm mélyen egy vízgyűjtő sáv található. Az absztrahált patakparton egy padra lehet leülni olvasni, pihenni. Anyaga impregnált földbeton. Eső hatására a vízgyűjtő sáv kiszélesedik és a falból nyomás hatására kijön egy téglasáv, amelyen Medve mondata olvasható. Az idézet csak esőben és kicsit utána látható, napos időben visszahúzódik a falba. Az emlékmű a rendezvénypark- hoz és a kert legvédettebb, csendes szabadtéri könyvsarkának lugas bejáratához kapcsolódik.” Különdíj – Sipos K., Szende A., Vörös B. „Az emlékhely a fa köré épül, alatta egy hangsúlyosabb és két kisebb teresedéssel, melyeket a megközelítésükre szolgáló utak közvetlenül nem érintenek. Közöttük gyepes átmeneti területeket alakítunk ki. Az út nem központba vezet, csak felkínálja a róla való letérés lehetőségét. A három, széles fúgákkal rakott beton burkolatú tér részt íves beton pad, épített dombok és rájuk telepített növények határolják az utcák felől. Az egységek külön, három kisebb léptékű helyeként is értelmezhetők, de a padok rajzolta iv által a fa erőterében mégis együtt jelölik ki az emlékhely területét. A burkolati lapokban a gyártásakor a kőris levél karakterét idéző motívumokat helyezünk el, bennük szövegtöredékekkel az Iskola a határon című kisregényből. Az így megjelenő pár gondolat és a fa átláthatatlan levélzetének, összefüggő lombkoronájának együttes érzékelésére épül tervünk.” |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
