A dán születésű Hans Christian Andersen 1843-ban írta meg A rút kiskacsa című mesését, amely ezúttal a B32 Galéria és Kultúrtér színpadán volt látható korunkra aktualizálva. A történet egy kiskacsáról szól, akit születése óta kiközösítenek társai, állítólagos csúnyasága miatt, és ezért bánatában és szégyenében elvándorol. Betéved egy öregasszonyhoz, hogy nála éljen, de ott is kinevetik a ház lakói. Főhősünk bánatában tovább vándorol, ahol egy hattyúrajjal találkozik. Tetszenek neki a hattyúk, és közéjük szeretne csatlakozni, de túl fiatal, és még nem tud repülni. Szerencsétlen sorsú kiskacsára ráadásul a tél is beköszönt, és egy farmer hazaviszi a házába, nehogy megfagyjon. A kiskacsa azonban nem érzi itt jól magát, elmegy és egy barlangban tengeti életét. Mire vége a télnek, főhősünk már teljesen felnőtt, és beköltözik a hattyúkhoz, gondolván, hogy nem baj, hogy megeszik, úgysem valami szép látvány. Mikor azonban belenéz a víz tükrébe, látja, hogy ő maga is hattyúvá változott. A többi hattyú felszáll a levegőbe, és az egykori rút kiskacsa, most már gyönyörű hattyúként csatlakozik hozzájuk.
Ez a mese - a címben foglaltak alapján is - "másmese" - mondta Ivanics Tamás színész, aki egy személyben testesíti meg a kacsát, a hattyúkat, a kacsamamát és a vadludakat. Szerinte a kirekesztettség kérdését aktualizálja a darab, nem csak a gyerekeknek szól, hanem felnőttek is. A kiskacsa kitartásával ösztönösen a fennmaradásra törekszik, az előadás a kacsa saját történetformáló szerepére fókuszál.
A történet alapján több film és televíziós sorozat, illetve számtalan musical és 2009-ben balett verzió is készült. A világ szinte összes nyelvére lefordították.
