Engem mindig a lehetőség hiánya tölt el szorongással, azt akarom, amit épp nem lehet.
Sokat dolgozom az otthonomtól távol és szerettem volna tavasszal itthon lenni. Nem pont így terveztem, de így adódott. Persze amikor javasolták, hogy mindenki maradjon otthon, azonnal börtönnek éreztem, de végig gondoltam. Ez a helyzet rámutatott arra, ahogy mennyire törékeny a biztonságunk. Ezért örülni kell annak, hogy van hova visszavonulnunk, ha meg már otthon vagyunk, örüljünk neki.
Próbálok olyan dolgokat csinálni, amikre egyébként kevesebb időm jut, nyelvet tanulok, páfrányokat nevelek, van idő olvasni, aludni, meditálni és lehetne tornázni is.
Kis lakóközösség vagyunk, tisztes távolságból ki tudjuk beszélni a gondolatainkat is. Úgy döntöttem tehát, otthon maradok. Kérem, Önök is tegyenek így.
Fotó: facebook