Minden műhold életének természetes velejárója a megsemmisülés. Ebből az alkalomból azonban nem a MASAT-1 projekt lezárásáról érdemes megemlékezni, hanem egy hosszabb, az űrkutatás magyarországi kiteljesedését szolgáló tudományos-műszaki-szakmai együttműködés újabb állomásáról – mondta Vajta László, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja.
A MASAT-1 története 2007-ben indult, amikor néhány lelkes hallgató építeni akart egy műholdat az úgynevezett CubeSat szabvány alapján. Egy olyat, amely minden rendszeréből tartalékot is tartalmaz. - Ezt az előrelátást igazolta egy napkitörés kiváló kezelése, amikor a fedélzeti számítógép átkapcsolt tartalék párjára - mondta Horváth Gyula projektvezető, az Elektronikus Eszközök Tanszék adjunktusa. Szerinte mérföldkő volt a 2009-es év, ekkor álltak elő azzal, hogy megépítik Magyarország első műholdját. A sikert három lépésben határozták meg: első volt, hogy az elkészült műholdnak szigorú kvalifikációs eljáráson, az ESA minősítő tesztjén kellett átesnie ahhoz, hogy feljuthasson a rakétára. A következő lépés a pályára állított műhold megszólaltatása volt: a MASAT-1 első űrből küldött rádiójelét egy magyar származású floridai rádióamatőr észlelte. A harmadik – és legfontosabb – kritérium az volt, hogy a MASAT-1 ne csak hívójelet adjon, hanem bonyolultabb küldetést is végre tudjon hajtani.
Nagy szerepük volt az önzetlen rádióamatőröknek is, akik a MASAT által küldött adatokat jutatták el a központba. - Több száz megabájtnyi adat gyűlt össze, ami nem tűnik soknak, de a rendkívül kicsi adatsebesség mellett ez is hatalmas eredmény – hangsúlyozta az adjunktus. Ezek az adatok hosszú távon mutatták az alaprendszerek, a fedélzeti számítógép, a kommunikáció és a termikus egyensúly változásait, így értékes alapokat nyújthattak a MASAT-2 és a többi műhold fejlesztéséhez.
Dudás Levente, a VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék tanársegédje a kommunikációs egységért és a földi állomásért volt felelős. A MASAT-1 megsemmisülésének menetét vázolva azt mondta: a felbocsátás idején a VEGA rakéta látta el a MASAT-1-et a megfelelő mozgási energiamennyiséggel. Az évek alatt a műhold sebességét fokozatosan csökkentette a légkör legfelső, ritka rétegeivel történő súrlódás, a kezdeti elliptikus pálya már a körhöz közelített, majd spirális pályán lefékeződve ért el a Földet.
A VEGA hat másik CubeSat osztályú műholdat, egy közel 30kg-os olasz egyetemi holdat és az ESA Lares kísérletét vitte a fedélzetén. Ebből a spanyol, a lengyel és a román az elmúlt hónapokban-napokban került vissza a légkörbe és semmisült meg. Az általuk biztosított adatokból lehet következtetni a hétvégi széthullásra. A magasan található légkör viselkedése erősen függ a naptevékenységtől, ez a több órás tűréshatár oka. Ha a műhold lesüllyed a Földtől 100 km-re található ún. Kármán-határra – a tudósok általában ezt tekintik a világűr határának, amit Kármán Tódorról neveztek el –, annyira lefékeződik, hogy onnan már nem tud újabb teljes keringést végezni a Föld körül.
- A Műegyetem támogatása nélkül nem született volna meg a MASAT-1 – hangsúlyozta Gschwindt András, a VIK Űrkutató Csoportjának adjunktusa, aki 2012-ig volt a MASAT projektvezetője. Hozzátette, az első kísérletek egy magyar műhold felbocsátására még 1983-ban történtek, az akkori Nyugat-Németország rakétája juttatta volna fel a szerkezetet. 1986-ban, az Interkozmosz program idején a csehszlovák-magyar együttműködés keretében már nem lett volna politikai akadálya a feljutásnak, de anyagi okok miatt meghiúsult. A következő kísérlet már a rendszerváltás után, az egyetem alapításának kétszáz éves évfordulóján történt, amikor ismét anyagi akadályok miatt nem sikerült a vállalkozás a kormányzati szintű elvi támogatás ellenére. - Ha a pénz nem megy a műholdhoz, a műholdnak kell jönni a pénzhez – emlékezett a MASAT születésének első lépéseire az űrkutató, aki szerint a kisméretű műhold támogatói hátterét már biztosabban építették. Elmondta, hogy az első szponzor egy forrasztópákát ajánlott fel, a legnagyobb adomány pedig tizenöt millió forint volt. A hallgatók rendkívül értékes munkája nemcsak tudásuk elmélyítését eredményezte, hanem a költségek minimalizálásában is segített. Sok köszönet illeti azokat az önzetlen megfigyelőket, rádióamatőröket is, akik műholdunk adatait rögzítették és eljuttatták hozzánk. Megfizethetetlen értékű munkát végeztek ők is.
A MASAT-1 műhold nyomós érvként szolgálhat a jövőben a szponzoráció és a nemzetközi együttműködés tekintetében – hangsúlyozta Kovács Kálmán, a BME Egyesült Innovációs és Tudásközpont igazgatója a terveket vázolva.
A fejlesztőcsapat részben a kutatás-oktatás területén, részben az intézményi és céges partneri együttműködésekkel szerzett tapasztalatait két irányba szeretné továbbfejleszteni. Az egyik irány a kutatási alkalmazás – akár a piaci megjelenéssel, szolgáltatásokkal. Ez a MASAT-2 projekt, amely az elődjénél akár háromszor nagyobb méretben tervezi az utód-műholdat. A másik irány a kreatív ötletekre, az újdonságkeresésre és az oktatásra épül, és a MASAT-1 térfogatánál nyolcszor kisebb műhold készítését tűzte ki célul: ez a SMOG-1 projekt, amely – mint a neve is mutatja – az elektronikus szmog, azaz az ember által keltett és a világűrbe jutó elektromágneses szennyezés mérését célozza.
A műholddal – egyebek mellett – bizonyíthatóvá válhat, hogy egy mindössze 5 cm élhosszúságú szerkezet is hordozhat hasznos alkalmazást. - Bízom benne, hogy mindkét projekt nagymértékben segíteni fogja a mérnökképzést is – összegezte Kovács Kálmán.
(A MASAT-1 utolsó rádiójelét 2015. január 9-én 21:21:43 másodperckor vette egy rádióamatőr Argentínában. Január 10-én 2:27-kor kellett volna Magyarországon észlelni a műholdat, ekkorra már valószínűleg megsemmisült. További részleteket a MASAT-1 honlapján olvashatnak.
forrás: BME.hu