Megértésre, elfogadásra van szükség

Bíró Péter, a Rimaszombati úti Szociális Központ Szociális Alapszolgáltatásokat Nyújtó Integrált Intézményének vezetője szerint sok válasz igaz lehet arra a kérdésre, miért végzi valaki az utcán.
– Ha arra gondol valaki, hogy egy ilyen ember biztos elveszítette a munkáját, akkor igaza lehet. Ha azt gondolja, az illető betegség miatt nem tudta folytatni az addigi életét, az is igaz lehet. Ha arra gondolunk, hogy van valamilyen függősége, vagy volt egy válása, ami miatt nem tudta lakását megtartani, ez is elképzelhető. Ha úgy gondoljuk esetleg, hogy egy hajléktalannak összeférhetetlen a személyisége vagy valamilyen pszichiátriai betegsége van, valószínűleg ez is igaz lehet. Sokrétű probléma, hogy miért kerül valaki az utcára, ez nyilván ok-okozat kérdése is – magyarázta Bíró Péter. – De mindentől függetlenül, nekik is segítenünk kell, hiszen az emberi élet megóvása mindennél fontosabb, és az is, hogy valaki érezze, megőrizheti a méltóságát akkor is, ha esetleg az ő hibája volt, hogy otthontalanná vált. Nagy szívfájdalmam, amikor összemossuk a hajléktalanságot a bűnözéssel, esetleg félünk a hajléktalan emberektől. Ha hozzánk bejön valaki és megnézi az itt lévőket, azt fogja látni, hogy mindenkin tiszta ruha van, mindenki szépen étkezik, elmegy zuhanyozni, kimossa, megszárítja a ruháját itt, a melegedőben. Ha találkoznánk velük a villamoson, nem vennénk észre, hogy nincs otthonuk. Azok, akiket az utcán is egyből felismerünk, mert fekszenek a földön, nem tisztálkodnak, koszos a ruhájuk, csak nagyon pici részét teszik ki a hajléktalan populációnak. Ők azok, akiknek nehezebb segíteni, de mindenképpen megpróbáljuk. Mindenkinek szüksége van a segítségre – hangsúlyozta az intézményvezető.
A tél beálltával még fontosabb, hogy figyeljünk egymásra, törődjünk azokkal, akik épp olyan életszakaszban vannak, hogy rászorulnak erre. Bíró Péter elmondta, az utcai gondozó szolgálat többek között abban működik közre, hogy a hajléktalanoknak ne kelljen az utcán éjszakázniuk. De mi, járókelők is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy valaki időben kapja meg a segítséget.
– A legjobb, amit tehet egy járókelő, ha a hidegben hajléktalannal találkozik, aki esetleg mozdulatlanul ül vagy fekszik az utcán, hogy felhívja az illetékes diszpécserszolgálatot – mondta Bíró Péter. – A diszpécser el fogja látni megfelelő tanácsokkal. Például, miként szólítsa meg az illetőt, hogy kiderüljön, éber állapotban van-e, nincs-e szükség azonnal mentőre, hiszen a tél folyamán előfordulhatnak kihűléses esetek. Ehhez nem feltétlenül kell mínuszoknak lenniük, plusz 6-7 fok környékén megfelelő ruházat nélkül bárki rövid idő alatt kihűlhet. Nagyon fontos, hogy ne sétáljunk el úgy valaki mellett, hogy nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket. Inkább kérjünk segítséget. Itt, a Rimaszombati úton teljes körű ellátást nyújtunk a hajléktalanoknak. Működik nappali melegedő, illetve időszakos éjjeli menedékhely. A nappali melegedőben megpróbáljuk leképezni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket egy otthonában lakó ember igénybe tud venni. Kellemes a hőmérséklet, lehet ételt melegíteni, tisztálkodni, mosni, szárítani. Az emberi kapcsolatok megteremtésére is lehetőség van. Tudnak internetezni a hozzánk betérők. Az utcai gondozó szolgálat pedig lényegében kiviszi az intézményes szolgáltatásokat a közterületre. Az elsődleges és legfontosabb feladatuk az, hogy meg tudjon szűnni az utcai életmód, mindenkinek tudunk szállást nyújtani, aki úgy dönt, hogy felhagy ezzel. A nappali melegedőben két szociális munkás dolgozik, az utcai gondozást pedig nyolcan látják el. Az éjjeli menedékhelyen másodállásban a kollégák nyújtanak ügyeletet. Tizenőt férőhelyünk van, nyolc férfinak, illetve hét nőnek. Lehet párban is érkezni, igaz, külön helyiségben szállásoljuk el őket, de mégis együtt lehetnek, akik összetartoznak. Az intézmény különlegessége, hogy rendelkezik kutyakenellel is, így biztonságban tudhatja a kedvencét az, aki esetleg a kutyája miatt nem akart korábban szállóra menni. Reggel 8.30 órakor nyitunk, konzervosztással kezdünk, nagyjából harminc ember szokott állni sorban a reggeliért naponta. Persze az ellátottak cserélődnek, körülbelül hatvanan látogatnak minket nap mint nap. A téli időszakban szombaton is nyitva tartunk – számolt be a vezető az intézmény működéséről.
Bár ma sem megnyugtató a helyzet, a statisztikák alapján elmondható, hogy az elmúlt években csökkent a hajléktalanok száma. Bíró Péter szerint ma már annak is nagyobb az esélye, mint öt-hat esztendővel ezelőtt, hogy valaki munkát kapjon, és az utcáról saját otthonba kerülhessen.
– Az ellátórendszernek vannak hiányosságai, de viszonylag jól fel van építve – mondta a szakember. – Ha megfelelő a hozzáállás, az egészségi, illetve a pszichikai állapot, akkor vissza lehet rázódni a társadalomba. Aki munkaképes és szeretne dolgozni, az tud. Azt gondolom, hogy segítséggel és szakszerű támogatással vissza lehet térni a normál életbe, és egy-két év elteltével a hajléktalanság már csak emlék lesz – tette hozzá.
Segíteni sokféleképp lehet. Természetben, önkéntességgel, pénzadományokkal, de az is sokat jelenthet egy krí­zis­pillanatban, ha megértéssel, elfogadással, szeretettel fordulunk embertársunk felé.
T. E.