Molnár István, az újbudai nyugdíjas biológus jól ismeri kertjének történetét is, hiszen itt nőtt fel. A Gellért-hegy déli oldalában lévő telken a II. világháború előtt még francia kert díszlett, de azt a történelem viharai elsodorták. Nagyapja, apja után rámaradt a feladat, hogy kultúrát vigyen a közel kétezer négyzetméteres elvadult telekre, amelyet 1972 óta ő gondoz.
Díjnyertes kert a Gellért-hegyen
Munkájának gyümölcse nem csak a kertben érik be: Molnár István nyerte meg tavaly a Magyarország Legszebb Konyhakertje díjat a zártkert 3. – vegyes kategóriában. Az újbudai kertész szaklapokban is rendszeresen publikál, tanácsokat ad azoknak, akik szeretnék kertjüket jól művelni, szép és egészséges termést betakarítani. Aktív éveiben növényvédelemmel foglalkozott, de itt nem az a célja, hogy vegyszerekkel érje el a legjobb termést, kipusztítsa a kártevőket. Okos megoldásokat alkalmaz, hogy a rovarok, a madarak, a növények és az emberek harmóniában élhessenek, akárcsak a természetben. Minden esztendőben él az önkormányzat által kínált ágaprítékolási lehetőséggel, a keletkező mulccsal pedig betakarja az előkert virágainak, málnabokrainak földjét, így a meztelen csigák nem tudnak kárt okozni ezekben. Permetezésnél is olyan módszereket választ, amelyek nem károsítják feleslegesen a környezetet, réz- és kénoldatokat használ.
István a saját kertjében is érzékeli a klímaváltozás hatásait, és igyekszik alkalmazkodni hozzájuk. Gyomlál, kézzel szedegeti ki a rovarlárvákat az ágyásokból, de szerszámait is gondosan választja meg. Természetesen a kertész legjobb barátairól, a madarakról is gondoskodik odúkkal, itatókkal, télen eteti is őket. A sünöknek pedig farakást készített, ahol utódaikat is világra hozhatják.
Aktív időskor
István egy házaspárt is megihletett a kertműveléssel, ők egy gyönyörű sziklakertet gondoznak a ház mellett, ha kell, csipesszel szedik ki az oda nem illő növényeket. A kertészkedés az idős embereknek nemcsak hasznos testmozgás, de élményeket, célokat is ad. István büszke szépen termő gyümölcsfáira. A naspolyák, körték, almák terméseit elosztogatja a gyerekeknek, barátoknak, a birsekéből művészi sajtok készülnek.
Ottjártunkkor borsószüret előtt állt a Gellért-hegyi gazda, aki nem lepődött meg azon, hogy a hűvös tavasz miatt idén minden később érik a szokásosnál.
Zöld sziget a panelrengetegben
Újbuda egy zordabb vidékén egy másik gazda nem haszonnövényeket termeszt, csak virágossá akarja tenni a betondzsungelt. Vásárhelyi-Prodán Miklós az Etele úti lakótelepen él. A nyugdíjas vegyésznek és feleségének korábban volt egy kis kertje Kamaraerdőn, mára a panelházak közötti kis sziget maradt nekik. Közösen úgy döntöttek, hogy itt fognak kertészkedni, miután a FŐKERT rondellát alakított ki a házuk előtt. Miklós jelentkezett, hogy szívesen gondozná a növényeket, bővítené is az ottani fajok számát, csak egy vízcsapot kért a területre.
Mindenki szívesen megy haza egy olyan házba, amelynek kapujában virág nyílik, ezért a kapualjba is növényeket telepítettek. Példájukat követve már a szomszédos lépcsőház is kivirágzott. Az Etele úti hobbikertész azt sem bánja, ha valaki leszakít pár szál rózsát, azokat viszont nem érti, akik ellopják a cserepes növényeket, muskátlikat.
D. B. S