Olofsson Károly, szerzetesi nevén Olofsson Placid 1916. december 23-án született Rákosszentmihályon. Most, közel száz évvel később, ha kereskesszékben ülve is, együtt misézett a jelenlévő papokkal. A szentbeszédben megfogalmazta gondolatait az utolsó vacsora hármas csodájáról, az áldozásról, Jézus Krisztusról és a szentmisében rejlő erőről.
Placid atya kalandos és viszontagságos életéveiből visszaemlékezett a Gulágon töltött tíz esztendőre, és az azt követő meghurcoltatására, amikor nyilvánosan nem misézhetett, ám Istenbe vetett hite ekkor sem tört meg.
Placid atyát 1939-ben szentelték pappá. 1946-ban a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő tíz évig tartó szabadságvesztésre ítélték, ő azonban ott is megtalálta életcélját: „én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom” - állította.
A 100 éves atyát Újbuda nevében Hoffmann Tamás polgármester köszöntötte, és egy a Szent Imre templomot ábrázoló festményt adott át az ünnepeltnek.
T. K.
