Milyen volt a gyerekkora?
A Ferencvárosban nőttem fel, a sport töltötte be a napjaimat. Ahogy véget ért a suli, mentem birkózni. Tizenhét évesen egy sportbaleset megállított, fél évig fekvőbeteg voltam. Unatkoztam, ezért a bátyám gitárján kezdtem zenélni tanulni.
Szóval a Pokolgépet a véletlennek köszönhetik a rajongók?
Tulajdonképpen igen, de a baleset nélkül valószínűleg tanár sem lettem volna. Az ének-zene oktatás a másik szívem csücske, 25 esztendeje vagyok a pályán, ebből az utóbbi huszat a Kelenvölgyi Általános Iskolában töltöttem.
Mit ad önnek a tanítás?
Nagyon sokat jelent, hogy korrekt kollégákkal, barátokkal dolgozom. Olyan szülőkkel találkozom, akikkel együtt lehet működni, a gyerekeik őszinték és tiszták. Sokan járnak a gitárszakkörre is, ahol egyszerre tanulnak és játszanak különböző tudású gyerekek, én pedig igyekszem mindenkinek segíteni. Az énekkarban is próbálom játékos formában megszerettetni a zenét. Élettársammal, Judittal közösen visszük az iskolában a zenei nevelést, tehetséges tanítványaink kiválóan szerepelnek a népdalversenyeken, többen megmutatták tudásukat a Fölszállott a páva műsorban is.
Ki a zenei példaképe?
A magyar gitárosok közül Bencsik Sándor a P. Mobilból. Egy fellépésük után odamentem hozzá, tanítana-e engem, és meghívott pár próbára. Figyeltem, ahogy játszott, ha volt egy kis pihenő, mutatott egy-két dolgot. Óriási hatással volt rám. Későbbi formációjuk, a P. Box előtt már felléphettem a zenekarommal.
Hogy született a Pokolgép?
1982 végén állt össze, 1983-ban másodikok lettünk a Ki Mit Tudon. Nem volt könnyű dolgunk, az akkori kultúrpolitika ellenszelében csak a közönségnek köszönhettük a kezdeti sikereket.
A Pokolgéphez fűződik az első heavy metal lemez Magyarországon.
Nem szeretem ezeket a kategóriákat. Számomra jó meg rossz zene van. Igen, keményebb hangzással jöttünk, de rockot játszunk a mai napig. A népzenék felé is nyitottunk, valamint régóta tervezünk egy lemezt magyar költők megzenésített verseiből.
A Pokolgépben számos tagcsere történt az évtizedek alatt. Miért?
Azt mondják, nehéz ember vagyok. Vannak bizonyos elvárásaim, de vannak olyan társaim is, akikkel húsz esztendeje együtt játszom. A mai felállás 2010 óta stabil, megismertük egymást, jól tudunk együtt dolgozni. Hamarosan 60 éves leszek, ezt egy nagy koncerttel szeretnénk megünnepelni májusban a Barba Negra Trackben.
(Dabis Balázs Silvius)