A Sas-hegy környéki kerteknek kiemelt szerepe van, hiszen ezek képezik a puffer-, azaz a védőzónát, amely a közeli természetvédelmi terület különlegességét hivatott megőrizni. A hegyen és környékén 2010 és 2012 között nagyléptékű élőhelykezelési munka folyt, amelyet az Európai Unió támogatott, így nagy területen sikerült visszaszorítani a káros, gyors terjedésű és a természetes zöldövezetet pusztító özönfajokat. A következő pár tíz évben azonban nem valószínű, hogy a Sas-hegy szépségét megőrző projekt újabb forrást nyerne, így elsősorban a lakosság tud tenni az ügy érdekében. Az évek óta zajló Sas-hegy Barát Kert programban a hobbikertészek, környezetvédő egyesületek és magánzó „zöldbarátok” segíthetnek abban, hogy a jelenlegi ősgyepek állapota megmaradjon.
A környezet védelméhez viszont az is szükséges, hogy a közeli kertekben a korábbi cikksorozatunkban felsorolt veszélyes növényeket visszaszorítsák, és őshonos fajokat ültessenek. Előbbi érdekében fontos tudni, hogy az agresszíven terjeszkedő idegenhonos növények hulladéka újrahasznosítható: megfelelő méretre aprítva az ültetett Sas-hegy barát cserjék tövében felhasználható, a faanyag pedig tüzelőként hasznosítható. (A Sas-hegyi Látogatóközpont biomassza kazánja is ilyen faaprítékkal működik.) A területen is előforduló őshonos, illetve idegenhonos növények listáját megtalálja és le is töltheti Újbuda Önkormányzatának honlapjáról.
A Sas-hegy Barát Kert pályázat folyamatos. A tavalyi esztendő során már volt olyan jelentkező, akinek kertjét a bírálat során alkalmasnak találták a címre, részére át is adták az elismerő Sas-hegy Barát Kert táblát. A díj idén is elnyerhető.
A Sas-hegyről szóló cikksorozatunkban a védett fajok eredetével kapcsolatban történelmi kitérőt is tettünk. Az olvasók megtudhatták, milyen veszélyekkel szembesült a Sas-hegy és környéke II. Géza uralkodásától egészen napjainkig. A mostanra országos védelem alatt álló természetvédelmi területté nyilvánított dombot a szőlőtelepítés, a közparkosítás, a beépítés fenyegette. A több éve tartó élőhelykezelési munkák segítségével, a tanösvényen vezetett túrák során azonban be lehet mutatni, hányféle védett növény, egészséges és ehető termésekkel rendelkező őshonos cserje övezi a látogatók útját. Ha 10–15 éve jártuk volna be a Sas-hegyet, a legtöbb helyen a parkosítás során elszaporodott orgonákkal, feketefenyőkkel, a kertekből átvadult aranycserjékkel, aranyfákkal, valamint más kontinensekről származó, maguktól is gyorsan és nagy területen terjeszkedő akácfajokkal és bálványfákkal találkoztunk volna.
T. K.
