Dr. Garai László
Garai László (1935–2019) kutató, pszichológus, közíró, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Széchenyi-ösztöndíjas egyetemi professzor Újbudán született, és itt is halt meg. Rövid külföldi kitérőkkel – amikor orosz, francia, amerikai egyetemeken tanított – végig Újbudán élt és alkotott. Innen járt tanítani Szegedre, itt írta magyar és külföldi könyveit, publikációit, valamint legutolsó munkáját, amerikai tudományos könyvét is. Garai László a ’60-as évek tudományos életébe mint az általánosan elfogadott tudásrend megkérdőjelezője robbant be. Szabad szellem volt egy olyan korszakban, amely nem sokra becsülte a szellemi szabadságot. Több magyarországi és külföldi intézményben dolgozott oktatóprofesszorként (Moszkvai Lomonoszov Egyetem, Kaliforniai Állami Egyetem, Nizzai Egyetem). Ő alapította az ország első gazdaságpszichológiai tanszékét a Szegedi Tudományegyetemen. Mint elméleti alkotó valamennyi általa művelt területen új tudományos fogalmat teremtett. Neve nemzetközileg egyre ismertebbé vált, mára kitörölhetetlen a tudomány történetéből.
Szakonyi Károly
Szakonyi Károly ezer szállal kötődik a XI. kerülethez, aktív szereplője a kerületi kulturális életnek. Élete példázza, hogy a tehetség bármilyen nehéz társadalmi körülmények között is utat tör magának. Példamutató irodalmi és színházi munkássága Újbuda számára is hírnevet és elismerést hozott. Az idén 89. életévét betöltő Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, dramaturg méltán Újbuda büszkesége. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Színházi Tagozatának alapítója, az MMA Nemzet Művésze díjának egyik idei kitüntetettje.
Ifjúkori novellái sorra jelentek meg az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban a Pest Megyei Hírlapban, a rádióban, a Népszavában, az Új Írásban, a Kortársban. Első kötetét a Magvető Könyvkiadó jelentette meg, 1961-ben. A ’60-as évektől – első drámájának megírásával – élete a színház világához kötődik, a legnevesebb magyar színházak dramaturgjaként. Elbeszélései, regényei mellett sorra mutatják be drámáit, tévéjátékait, színpadi adaptációit, emellett rendkívül tevékeny az irodalmi élet szervezésében, résztvevőinek elismerését, bizalmát fejezik ki testületi kuratórium megbízatásai. A kommunista rendszer minden lépcsőjét végigjárva megtapasztalta az egyszerű munkás emberek mindennapjait, amiből merített gazdag életművéhez. Szemléletesen mutatta be a kádári rendszer puha diktatúrájának belső ellentmondásait. Meghonosítója a rendszer által megtűrt „keserű komédiának”, amelyben az emberek megpróbálják elviselhetővé tenni a reménytelen, jövőkép nélküli élet nehézségeit. Novellái a kortárs irodalom számára is elévülhetetlen emberi alapértékek melletti elkötelezettségre vallanak. Számos díjat kapott munkásságáért, amelyeket most életműve elismeréseként az Újbuda díszpolgára címmel egészített ki a képviselő-testület.
Dr. Szántay Csaba
Dr. Szántay Csaba (1928–2016) 83 esztendőn keresztül haláláig Újbudán, a Zsombolyai utca 8. alatt élt. A kerületben végezte iskoláit a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) vegyészmérnök szakán. A BME-n haláláig oktatott egyetemi tanárként. Fél évszázados oktatói tevékenységével sok száz olyan vegyész mestere volt, akinek fontos szerep jutott a magyar kémiai ipar felvirágoztatásában. A természetes anyagok szintézisének világhírű művelője volt, aki egyben az elméleti szerves kémia szakág egyik legnagyobb iskolateremtő tudósává vált. Tudományos eredményeit közel 400 szakcikkben tette közzé. 1970-től akadémikus volt.
Dr. Szántay Csaba a modern kor egyik legnagyobb feltalálója. A szerves kémia és a gyógyszerkutatás terén közel 300 szabadalmazott találmány kötődik a nevéhez. Eredményeit szinte mindegyik hazai gyógyszergyárban hasznosították. A magyar gyógyszeripar legnagyobb sikerének, a Cavintonnak társfeltalálója, a Magyar Feltalálók Egyesületének 1989-es alapításától haláláig elnöke volt. Dr. Szántay Csaba számos magas hazai elismerésben részesült 1975-ben az Állami Díjat, 1993-ban a Szent-Györgyi Albert-díjat, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemérem középkeresztjét, 1999-ben pedig a Széchenyi-díjat vehette át.
A 4. díjazottal, Homolay Károllyal készült nagyinterjúnk elérhető az alábbi linken:
https://ujbuda.hu/ujbuda/nekem-ujbuda-az-ami-petofinek-volt-az-alfold
