Ha megváltoztathatnád a múltat, és tudnád, hogy ép sportolóként csak kisebb eredményeket érnél el, visszamennél 2008-ba elkerülni a végzetes sérülést?
Nagyon nehéz erre válaszolni, de ha végiggondolom az elmúlt öt-hat év sikereit, élményeit, akkor azt kell mondjam, hogy nem adnám oda őket semmiért. Én már nem szeretném megváltoztatni a múltat.
Itt, a Törekvés Sportegyesületnél együtt edzetek az ép sportolókkal. Miért jó ez így?
A gyerekek nagyon szeretnek minket, sokat jelent nekik, hogy együtt tréningezhetnek egy világbajnokkal. Amikor Rióból hazatértünk, úgy néztek ránk, mintha a Messiás szállt volna le az égből. Persze nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy látják, a fogyatékkal élő sportolók sem keseregnek, ugyanúgy jól érzik magukat, mint egészséges társaik, sokat nevetnek, és persze keményen edzenek, megdolgoznak az eredményekért.
Mi volt a gond Rióban, miért úszott el az olimpiai arany?
Egy olyan kínai ellenfelet kaptam, aki már nyert olimpiai aranyat. Az iramot 8-8-ig bírtam vele, utána fejben és fizikailag is elfáradtam. Kicsit bánom, hogy nem sikerült, de az ezüstéremnek is nagyon örülök.
Rómában, a világbajnokságon kárpótoltad magad egy aranyéremmel...
Nagyon kemény olasz ellenfelem volt a döntőben, akit a hazai pálya is repített előre. Már 14-12-re vezetett, amikor nekem jött ki jobban a hajrá, és sikerült fordítanom. 15-14 lett a vége.
Egy gyönyörű gálán Beliczay Sándor edzővel közösen vehettétek át a Nemzeti Színházban az év fogyatékos férfi sportolójának és az év fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzőjének járó díjat. Számítottál erre az elismerésre?
Őszintén mondom, hogy nem. Sanyi bácsi tavaly már elnyerte ezt a címet, és egymást követő esztendőben ritkán ismételnek. Mellém pedig két kiváló eredményeket elért parasportolót jelöltek a sportújságírók. Nagy öröm volt, hogy most az edzőmmel együtt vehettük át a trófeát.
Miben rejlik Sanyi bácsi nagyszerűsége?
Az én nevelőedzőm ismerte Sanyi bácsit, így amikor átkerültem ide, rögtön ő kezdett velem foglalkozni. Tárt karokkal fogadott, és technikailag sokat tudott hozzátenni a már meglévő tudásomhoz. Ő olyan számunkra, mint egy jó apa. Pátyolgat minket, mindig számíthatunk a segítségére. Azt hiszem, nélküle nem érhetnénk el ezeket a sikereket.
Milyen versenyekre készülsz most? Milyen célokkal indulsz neki a jövőnek?
A következő versenyünk Egerben lesz február közepén. A nyár végén ismét Olaszországba utazunk az Európa-bajnokságra, az lesz az év fő viadala. Novemberben pedig már elkezdődik a kvalifikációs időszak, onnantól kezdve nagyon oda kell figyelnünk, hogy pontokat gyűjtsünk, és kijussunk Tokióba. Igen, a paralimpiai arany a legfőbb célom. Nem lesz egyszerű, de oda fogom tenni magam, és szeretnék bajnokként hazatérni Japánból.
Ha ismét a kínai ellenfeleddel kerülsz össze Tokióban, tudod, miként győzheted le?
Nehéz dolog... Lehet, hogy rájöttem azóta, hogyan győzhetem le, ám az is elképzelhető, hogy közben ő is rájött valamire. Ismerjük már egymást, tudjuk, ki mire hogyan reagál, de a vívásban az a szép, hogy sosem lehet kiszámítani, ki tudja a másikat átrázni. Bízom benne, hogy legközelebb nekem sikerül jobban.
| Osváth Richárd 1985-ben született Szatmárnémetiben, kilencévesen kezdett vívni. Romániában ifjúsági válogatottként sorra nyerte a Balkán-bajnokságokat. Térdsérülést szenvedett 2008-ban, ezt követően 2011-ben parasportolóként folytatta pályafutását magyar színekben, kerekes székes tőrvívóként. Sheffieldben 2011-ben Európa-bajnok, 2012-ben paralimpiai bronzérmes Londonban, 2013-ban ezüstérmes a budapesti világbajnokságon, 2014-ben a strasbourgi Európa-bajnokságon kardvívásban ezüstérmes, tőrben aranyérmes, 2016-ban Rio de Janeiróban mindkét számban paralimpiai ezüstérmes, 2017-ben Rómában megszerzi első világbajnoki címét. Eredményei elismeréseként 2014-ben Magyar Fair Play díjjal, 2016-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Idén januárban az Év Sportolója Gálán második alkalommal vehette át az év fogyatékos férfi sportolójának járó trófeát. |
Dabis Balázs Silvius
|
|
