A koronavírus-járvány miatt még mindig nélkülözni kell az élő színházi előadásokat, ám a B32 Galéria és Kultúrtér segítségével március közepén úgy nézhettek be a kulisszák mögé az érdeklődők, ahogy azt „békeidőkben” nem biztos, hogy megtehették volna. A készülő produkció bemutatóját 2021 őszére tervezik az alkotók.
Az Utazás a koponyám körül a világirodalomban is egyedülálló alkotás. Egyrészt rendkívül precíz, analizáló leírása az író, Karinthy Frigyes betegsége körül kibontakozó történéseknek, másrészt belső víziók, álmok és reflexiók bonyolult szövevénye. Éppen ezért az adaptáció a színészi játék személyességén túl erős zenei hatásokra épít.
Az előadás rendhagyó olvasópróbája a B32 Galéria és Kultúrtérben zajlott, ezt tették hozzáférhetővé a ház Facebook-oldalán. Karinthy Frigyes szerepét Scherer Péterre osztotta a rendező, Gyulay Eszter, partnere és a zenei részek megalkotója pedig Marton Róbert.
– Ha szigorúan vesszük, és elkezdek kutatni az agyamban a múlt eseményei között, akkor azt gondolom, hogy én Karinthy miatt lettem színész – mesélte Scherer a Hármas szereposztás című podcastban, amelyet Kovács Gabriella készített az alkotókkal. – Mert azokkal a bizonyos általános iskolás darabokkal, mint a Röhög az egész osztály, a Tanítom a kisfiamat, a Magyarázom a bizonyítványomat stb. mindig megnyertem a városi „Ki mit tud?” versenyeket, pontosabban a városi Úttörő Kulturális Seregszemléket. Tíz- és tizennégy éves korom között ajkai suhancként, aki egyébként a közeli dombra járt ugrabugrálni, és a mellette lévő erdőbe, a patak mellé szalonnát sütni, a színház világa valahogy már megérintett. Ezeken a darabokon keresztül a nevetés, a nevettetés mámorával együtt a színpad is beszippantott – emlékezett vissza Scherer Péter. – A középiskolában fizika tagozatra jártam Szombathelyre. Ez családi hagyomány volt, mert mindannyian, apám, tesóm és én is jók voltunk a reál tárgyakból, apu pedig kiváló, szóval nem volt kérdés, hová megyek és mit tanulok. Tulajdonképpen négy évig egyáltalán nem foglalkoztam színjátszással, sem versmondással. De amikor felvételizni kellett, akkor visszajött ez a dolog, és beadtam a jelentkezésemet a Színház- és Filmművészetire, ahova nem vettek fel, sőt, az első rostán kiestem. A Budapesti Műszaki Egyetemre azonban felvettek. Pestre kerültem, és az első dolgom az volt, hogy színházi csoportot kezdtem el keresni, ahol játszhatok. Egy barátommal együtt meg is találtam Debreczeni Tibor drámapedagógus minitársulatát, később pedig Somogyi Istvánt és az általa alapított Arvisura Színházi Társaságot, ahol tizenkét esztendeig voltam. Közben lediplomáztam, ám a szakmám helyett is inkább ezt a színházas dolgot csináltam. Úgy gondolom, hogy bár nem mondtam folyamatosan Karinthy-műveket, mind a mai napig maximálisan meghatározó szerepe volt abban az írónak, hogy színész lettem, színésszé válhattam – fogalmazott Scherer Péter.
Újbuda
