A mozgókönyvtárak közül legismertebbek a második világháború után indított budapesti villamoskönyvtárak, kevésbé ismert azonban az első világháború idején működő állatkerti, szamárfogatos kocsikönyvtár, amit előbb egy, később két ceyloni törpeszamár vontatott. Két-háromszáz darab (később 500 darab) könyv közül lehetett választani, de kölcsönözni, az állatkertből könyvet kivinni csak bérlettel lehetett. A mozgókönyvtár ötlete és megvalósítása Lendl Adolf állatkert-igazgató és Szabó Ervin könyvtárigazgató nevéhez köthető.
A második világháborút követően a háborúban megsérült, a tömegközlekedésből végleg kivont villamosokat alakítottak mozgókönyvtárrá azért, hogy pótolják a tönkrement könyvtárépületeket, másrészt propagandacéllal. Ezek a jellemzően végállomásokon, félreeső hurokvágányokon, vakvágányokon várakozó villamosok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kihelyezett könyvtáraiként működtek. Az ideiglenesnek szánt könyvtárvillamosok végül a ’60-as évek végéig voltak szolgálatban. A villamosok számára kijelölt állomáshelyek voltak "a Bosnyák téren, a Béke téren, a kőbányai Liget téren, a kispesti Villanytelepnél, valamint Budán a Török utcában, a Lejtő útnál és Albertfalva-kitérőnél, továbbá a János kórháznál lévő hurokvégállomásnál"; más felsorolás szerint "Újpesten, Pestlőrincen, a Kerepesi úton, a Dózsa út két pontján, Rákospalotán, Albertfalván, valamint a II. és a XII. kerületben". Utóbbi forrás szerint összesen 10 helyszínről van szó.
A három villamoskönyvtár megszüntetése után Budapesten a könyvtárak visszahúzódtak az épületek falai közé. Egészen 1973. február 6-ig, amikor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mozgóbuszt indított, elsősorban az új lakótelepek ellátása érdekében. Az Ikarus 255 távolsági buszból átalakított könyvtárban előbb egy buszsofőr és egy könyvtáros dolgozott, majd a ’80-as évek közepétől a könyvtárossá is kiképzett sofőrök egyszemélyben üzemeltették a fiókkönyvtárat. A buszon 3000 könyv volt kölcsönözhető, igaz ebből 700 könyvet a csomagtérben tároltak. A teljes raktári könyvállomány ugyanakkor 17 ezer kötetből (az 1980-as évek végén már 46 ezer kötetből) állt. A járatok kezdetben Budapest 9 kerületének 13 állomásán álltak meg, egy-egy állomáson 2 órát tartózkodtak, hetente egyszer. Hasonló kezdeményezések indultak országszerte a városi intézményektől távol fekvő kistelepülések, szórványok ellátására is. Ezek a falvakat járó buszok vagy teherautók jellemzően valamikor a ’60-as évek elején indultak útjukra először. A buszokból kialakított könyvtárak a ’80-as évekig tudták megőrizni és bővíteni olvasóik számát, az intézmény a kezdeti népszerűség után azonban gyorsan hanyatlani kezdett, a szolgáltatások pár év után sorra megszűntek. Az ezredforduló után szórványosan, rövid ideig fennmaradt próbálkozások ismertek. A legtöbb ilyen kezdeményezés eleve meghatározott ideig, kampányszerűen üzemelt. Budapesten például 2000. szeptember 30-án, mindössze egy napig közlekedett a 2A villamosvonalon, a Jászai Mari tér és a Petőfi híd között egy két kocsiból összeállított könyvtárvillamos. A vonaljegy jelképesen 3 forintba került, a villamoson lehetőség volt a régi könyvek megvásárlására is. A korabeli beszámolók szerint a járatokra nagy volt az érdeklődés.