A zenén túl… Zenés beszélgetések a Zeneakadémián című könyv egy korábbi kötet bővített kiadása. A Zeneakadémián tartott előadásaimat jelentette meg újra a Nap Kiadó, ebben a korábbi 10 helyett már 14 nagy zeneszerzőről értekezem: Haydn, Debussy, Dvořák és Csajkovszkij munkásságával bővült a kiadvány.
Szerkesztőm, Várbíró Judit, feleségem, valamint Leonard Bernstein inspirált a könyv megírására. Utóbbi persze nem személyesen, de ugyanazt csinálta, amit én: dirigált, zongorázott és beszélt a szerzőkről. Bernstein nagy sikerrel jelentette meg zenetörténeti műveit, engem pedig elkezdtek noszogatni, csináljak valami hasonlót. Eleinte nem hittem, hogy lesz időm felkészülni ezekre az előadásokra, hiszen akkoriban rengeteg feladatom volt. A közönség azonban komoly érdeklődést mutatott a Zeneakadémián, én pedig igyekeztem közelebb vinni hozzájuk a zenét és a mögöttes tartalmakat. Jó műfaj ez, mivel zeneszerzőkről előadást hallgatni elég unalmas, öt perc múlva alszik a közönség. Ha pedig valaki zongorázik, hat perc múlva bóbiskolnak. Én kicsit beszéltem, kicsit zongoráztam, majd megint beszéltem, így nem álmosodtak el.
Nem a muzsikájuk közös vonásaira, hanem az életükre koncentráltam, és ott is a kontrasztot kerestem. Bartók Béla majdnem éhen halt New Yorkban, Sztravinszkij milliomos volt; Schubertet senki sem ismerte, Mendelssohnért rajongtak. Pedig mind nagyszerű zeneszerzők voltak. Arra kerestem a választ, miért alakult így a sorsuk.
Rengeteget, de többet olvastam a fülemmel, mint a szememmel. Nekem borzasztó fontos a szépirodalom mint táplálék. Gyerekkoromban az édesanyám nagyon sokat olvasott nekünk. Így egyszerre tudtam gyakorolni és művelődni is. Első házasságomból drága jó anyósom is szeretett felolvasni nekem, sajnos mostanában nem találok ilyen embert. Amikor dirigálni kezdtem, akkor már csak a partitúrákat olvastam, hiszen meg kellett tanulni a darabokat.
Lakóhelye, Újbuda hogyan inspirálja?
(D. B. S.)
