A Londonban élő Draskóczy Gábor a Fonó Budai Zeneházban megrendezett Wine and Violin - Hegedűkészítők Szalonja vendégeként érkezett Budapestre. A szombaton kezdődött rendezvényen 13 magyar hegedűkészítő mesterhangszereit tekintheti meg a közönség vasárnap estig.
"A hegedűkészítés mesterség. Bizonyos művészi beütéssel, de alapvetően mesterség" - fogalmazott Draskóczy Gábor, aki vallja: a hegedű elsősorban használati tárgy, ezért a legfontosabb, hogy jól lehessen használni, vagyis jól szóljon.
Az 1976-ban született magyar hegedűkészítő az antikolt hangszerek mestere, külsejüket, felépítésüket tekintve 300-400 évesnek kinéző hegedűket készít. Elmondta: ez a korszak volt a hegedűkészítés aranykora, ekkor születtek a világhírű cremonai hangszerek. A mesterek többsége azóta is az akkori hegedűkészítők munkáját igyekszik megközelíteni.
"Azt gondolom egyébként, hogy szakmailag már továbbléptünk ezen, csak ezt a hegedűkészítőknek és zenészeknek is fel kellene ismerni. Rá kellene jönni, hogy a modern hangszerek is vannak ugyanolyan jók" - fogalmazott. Megjegyezte: a zenészek többsége ma is öreg olasz hangszert akar, de mivel az eredetit a legtöbben nem engedhetik maguknak, nagyon keresettek az antikolt darabok. Utóbbiakat egyébként könnyebb is eladni, mint a modern kinézetű hegedűket.
Draskóczy Gábor kiemelte: bár ugyanazokat a technikákat, sőt többnyire ugyanazokat a szerszámokat igyekeznek alkalmazni, mint a cremonai mesterek, a mai hangszerkészítők mégsem ugyanolyan hegedűket építenek, mint a régiek. Az antik barokk hangszereknek más volt a nyakmenzúrája, másként voltak beállítva, más volt a gerenda, és még bélhúrokat használtak. A ma használt Stradivarik többsége is át lett építve, hogy megfeleljen a mai igényeknek.
"Az öreg olasz hangszerek között is van jó és rossz, csakúgy mint a mai modern hangszereknél. Az öreg olasz hangszerek közül is van olyan, ami egyszerűen nem szól jól, hiába került több millió fontba" - mutatott rá Draskóczy Gábor, aki 2010 óta dolgozik Londonban.
Mint felidézte, testvére tanácsára egy saját készítésű hegedűjét szerette volna eladni a brit fővárosban, így lépett kapcsolatba a Florian Leonhard Fine Violins műhellyel, amelyet a világ legjobbjának nevezett.
"Véletlenül került szóba, hogy esetleg ott dolgoznék. Elmondták, hogy van egy kéthetes próbaidő, és éppen új hangszerkészítőt keresnek. Átraktam a repülőjegyemet, megcsináltam a kéthetes próbaidőt. Utána csak annyit kérdeztek, hogy mikor kezdenék" - mondta el.
Hozzátette: Magyarországon tíz év alatt mindössze három Stradivari hangszert látott közelről, akkor is csak rövid időre, koncertek után, amikor gratulált a fellépő művészeknek. Londonban viszont első nap három műhelyben mintegy tíz eredeti Stradivarit foghatott a kezébe, ekkor döntötte el, hogy ott szeretne dolgozni.
"Az egyik helyen a tulajnak el kellett mennie, mondta, hogy nyugodtan ott maradhatok két Stradivari hegedűvel és egy csellóval, csak szóljak az irodistáknak, amikor elmegyek, hogy ne maradjanak őrizetlenül a hangszerek" - mesélte.
Draskóczy Gábor elárulta azt is: a dallasi versenyen nyertes hegedűjét már eladta, nagyon sokan jelentkeztek érte. "Jól sikerült hangszer volt, de remélem, hogy fogok még jobbat is csinálni" - fogalmazott a hegedűkészítő mester.
MTI