A művésznő férje az elmúlt évtizedben készült alkotások közül azokat rendezte kiállítássá, amelyeket sem a gyűjtők, sem a barátok nem vittek eddig el, vagy az alkotó nem adta őket oda. Elsősorban olyan képek láthatók most a Tér Galériában, amelyek még korábban nem szerepeltek a nyilvánosság előtt. Október 30-án a neves művészházaspár egy nyilvános beszélgetést is rendezett a kiállítótérben.
A Vojnich-életmű ritka egységet mutat – vallja Szüts Miklós a feleségéről –, az ő képei mindig egy valóságos látványból rugaszkodnak el, az elrugaszkodás mértéke persze az évek, évtizedek során változott. A valóságos látvány az ő esetében vázlatként használt fotókat jelent, amelyeknek jelentős részét ő is készítette. Hogy aztán milyen intenciók alapján választotta kedvenc témáit, nevezetesen a medencéket, mosdókat, lépcsőket, ajtókat és legfőképpen az embertől megfosztott üres tereket, az nagy titok, óvakodnék attól, hogy a szerzőt faggassuk ez ügyben, mert félek, hogy a legtartalmasabb válasz, amit kérdésünkre kaphatnánk, az lenne, hogy …„hát CSAK…”. (Parti Nagy Lajos szép szavával: „Szaniterben a Vojnich verhetetlen”.)
Nincs mire vidámnak lenni – nyilatkozta Vojnich Erzsébet lapunknak –, elég nehéz felfogni a halandóságunkat, a félelemtől való félelmet, egy csomó olyan érzést, amelyet baromi nehéz megfogalmazni. A művészet szerintem általános emberi dolgokkal foglalkozik, érzésekkel, érzelmekkel, a képek pedig érzékeken keresztül hatnak színek és formák segítségével. Én azonban nem találom olyan nyomasztónak a dolgot. Vannak, akik élénk színekkel, vidám képeket festenek, az egy egészen más megközelítés, én meg ehhez értek – fogalmazott a festőművész a kiállításon.
Vojnich Erzsébet Újbudán legutóbb a B32 Galériában rendezett nagy sikerű kiállítást, azóta is rendületlenül dolgozik. Lapunknak mindössze annyit árult el, hogy már félig kész egy új kiállítási anyaggal, amelyhez egy közepes méretű, négyzetes elrendezésű kiállítótermet keres.
(Újbuda)
