Az Albertfalvi Lokálpatrióta Egyesület, az Albertfalvi Keresztény Társas Kör, Az Albertfalvi Közösségi Ház, valamint az Albertfalvi Hely- és Iskolatörténeti Gyűjtemény koszorúzással egybekötött ünnepségén Erhardt Attila alpolgármester és Görög András képviselő is részt vett.
Albertfalván a második világháború előtt neveztek el utcát Mahunka Imréről, melyet a háború után kiteljesedő kommunista diktatúra Sáfrány utcára keresztelt át. Újbuda 2000-ben a Sáfrány teret az albertfalvai őslakosok régi kívánságának eleget téve Mahunka Imre térre nevezte át. Azóta emléktáblát is elhelyeztek a helyiek büszkeségéről, akinek Kisfaludy Stróbl Zsigmond által készített szobrát szintén az őslakosok kezdeményezésére hozták át az egykori II. kerületi Mahunka villából.
Az Albertfalva jótevőjeként számon tartott Mahunka Imre 1859-ben a városrészben született, asztalosmesteri tanulmányai után Párizsban, Londonban és Münchenben tanulta ki a szakma legfelső fokát. Hazatérve Budapesten telepedett le, és miniszteri biztosként az iparoktatásban kezdte hasznosítani külföldön szerzett bútorgyártási tapasztalatait. Az 1900-as Párizsi Világkiállításon aranyéremmel jutalmazták munkásságát, nem sokkal később pedig a császári és királyi udvari szállító címet is elnyerte.
Később politikával is foglalkozott, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának színeiben képviselőként működött a nemzetgyűlésben. Feleségével, Kovács Adéllal – bár nem volt gyermekük – a család szentségének példájává váltak. Mahunka Imre a példátlan szorgalom a becsületesség, a vallásosság és a hazafiság szimbólumaként vonult be az emberek emlékezetébe. Kiss Gábor aktivista beszédében elhangzott, a pár végrendeletében vagyonuk 58 százalékát az Albertfalvi római katolikus templomra hagyományozták. Az aktivista végül azzal zárta beszédét, a közösség kezdje el gyűjteni a bútorgyáros által készített szekrényeket, asztalokat, székeket és ágyakat, amivel lerakhatják egy Mahunka Imre bútormúzeum alapjait.
