Talajvíz és irodalom
Závada Pál már megint egészen különleges regénnyel jelentkezett. A Talajvíz és irodalom alapvetően a ’40-es évek irodalmi életének fontos szereplőiről szól – néha az az érzése az embernek, hogy sok érettségi tétel szólal meg a műben Babits Mihálytól Illyés Gyulán át Zelk Zoltánig. A történet középpontjában alapvetően Németh László áll, körülötte mozognak, róla mondanak véleményt, vele vitatkoznak, őt tisztelik, vagy éppen nevetik ki a többiek.
A „többiek”, akiknek jelentős része valódi, igazi író, de a Závadánál már megismert regénymódszernek megfelelően egyik-másik szereplő a képzelet szülötte. Ráadásul őket már ismerhetjük a szerző korábbi könyveiből is; a szorgalmas Závada-olvasók valószínűleg többet tudnak az ő életükről, mint mondjuk Sinka Istvánról, Pap Károlyról, vagy akár Bohuniczky Szefiről – utóbbiról internetes keresés nélkül a legtöbben valószínűleg nem tudtuk volna megmondani, ő regényalak vagy a kor számontartott szerzője volt-e. És megjelenik még a mára méltán elfeledett Kristó-Nagy István is, mintapéldánya annak az embernek, aki minden hatalmat gyorsan és hatékonyan próbál kiszolgálni, különösebb erkölcsi fenntartások nélkül.
Németh László magyar „fajról” alkotott víziója alapvető kérdés a regényben. Hogyan nem veszi észre egy író – aki egyben orvos is – a zsidóellenes közhangulat, majd a zsidóellenes törvények, később a zsidók tömeges meggyilkolása idején, hogy miként válik egy tömeggyilkos eszme egyik elméleti igazolójává, még ha szándéka nyilvánvalóan nem is az, ami végül történik. Közben Németh László maga is üldözött lesz egy időre – és saját sorsa eltakarja előle, mi történik a világban másokkal.
A Talajvíz és irodalom igazi „bennfentes” könyv, ha úgy tetszik, e nemzedék alkotóinak magántörténetei, -pletykái is bőségesen szerepelnek benne, a Závadánál megszokott fanyar, távolságtartó iróniával. A cselekmény sűrű, rengeteg a szereplő, az olvasónak igazán figyelnie kell, hogy ne maradjon le semmiről. De megéri, mert olyan regényt olvashat, amely valóban beszippantja és a maga világába viszi el.
(Závada Pál: Talajvíz és irodalom, Magvető Kiadó, 2026.)
Dési János
