Nyilván tartottak
November 4. óta a közbeszédben az egyik legfontosabb téma a nyilvánosságra hozott „ügynöklista”. Ki van rajta, ki nincs, és aki rajta van, az tényleg jelentett-e vagy maga is áldozat. Esetleg jelentett, de közben mégiscsak áldozat, vagy egy velejéig gonosz ember, akit kihasznált egy diktatúra, vagy ő a rendszert – és így tovább a variációk hosszú sora. Neveket, személyes adatokat már látunk a nyitott akták oldalán, de hogy ki mit tett vagy nem tett, az ezekből nem derül ki.
Az elmúlt években azonban már számtalan fontos cikk és könyv jelent meg alapos elemzésekkel, a hozzáférhető bizonyítékokkal együtt ilyen ügyekről. A kínálatból felhívom a figyelmet Gervai András műveire (például Fedőneve „szocializmus”, Titkos Magyarország), valamint Szőnyei Tamás e tárgyban született vaskos köteteire.
Szőnyei Nyilván tartottak című, több mint 800 oldalas, alaposan megírt, jól dokumentált összefoglalója a magyar rock körüli Kádár-kori titkosszolgálati akciókról szól. Ez az igen komoly munka már 2005-ben napvilágot látott, de mintha kevésbé ment volna át a köztudatba, hogy valójában a neveken túl mennyi mindent lehetett már eddig is megtudni, hozzá lehetett férni iratokhoz, betekintést nyerni ebbe a sötét világba. A sokáig újságíróként dolgozó Szőnyei hangyaszorgalommal esett neki a levéltáraknak, sok mindent feltárhatott. Könyvéből elég alapos kép bontakozik ki arról, hogy a „létező szocializmus” idején miként próbálták „belügyileg” kezelni a rockzenét. Amelynek jelentősége akkoriban jóval több volt az egyszerű szórakoztató funkciónál. A belügy érdeklődését már azért is felkeltette ez a világ, mert komoly tömegeket vonzottak a zenei események. Ám a zenészek ezen felül mintát és igazodási pontot is jelentettek egész korosztályoknak. A koncertek gyakran teremtették meg a „szabadság kicsiny szigetei” illúzióját. Ráadásul megjelentek azok a bandák is, amelyek határozottan politizáltak, véleményt mondtak, sok tekintetben szembeszállva a hatalommal és a hivatalos kultúrpolitikával. (A kötet címe utalás a legendás Kontroll Csoport Nyilvántartanak című – Azt csinálok, amit akarok címen is ismert –, 1983-as számára.)
A titkosszolgák igyekeztek minél többet megtudni arról, ki mit akar, mit mond és miről énekel. Sokszor megpróbálták befolyásolni az eseményeket – nem is mindig sikertelenül –, ügynökeiken keresztül például szakadást akartak elérni olyan együttesekben, amelyek hatásától tartottak.
És itt jutunk el a mostani listához: mindehhez akadtak ügynökeik. Olyanok, akik valamilyen előnyért vagy zsarolással, esetleg mindkettő alapján beszervezve, információt szolgáltattak kollégáikról, barátaikról, amelyeket felhasználva zsarolni lehetett őket, vagy tudtukon kívül befolyásolni. A tartótisztek neve, vagy éppen a besúgóké sokszor szerepel ebben a több mint húszéves könyvben, amelynek kibővített változata tavaly angolul, egy brit kiadónál is megjelent. Jó pár ott van a most közzétett névsorban – amíg az esetleges megmaradt jelentések nyilvánosságra kerülnek, addig is érdemes Szőnyei munkáját és a témában megjelent többi kötetet olvasgatni.
(Szőnyei Tamás: Nyilván tartottak, Titkos szolgák a magyar rock körül, 1960–1990, Magyar Narancs –Tihany-Rév Kiadó, 2005.)
Dési János
