– Egy tiszteletet parancsoló, magányos fa a madeirai felhőerdőkben, olyan magasan, hogy az ember szó szerint a felhők között jár, és csak ő létezik meg az öreg fa – így idézte fel Galántai Mónika lengyel–magyar festőművész egyik kedves alkotásának születését. Quiet Places (Csendes helyek) című tárlata november 1-jén nyílt meg a VAA OpenSpaces 2026 nemzetközi sorozat részeként a Bartók-negyedben, a Szpotban.
– Számomra a magány és a csönd az otthont is jelenti, a kiállítás is kicsit erről szól – mondta a művész. Miközben bejárta a világot, olyan helyszíneket és pillanatokat örökített meg, ahol megtapasztalhatta a belső csend nyugalmát és a harmóniát. Ezek az emlékek belső tájakká alakulnak benne, majd újra életre keltek, immár képek formájában.
Galántai Mónika a festés mellett a rajz és a szitanyomás technikáját is alkalmazza, mostani kiállításán a festmények mellett szitanyomatok is láthatók. Elmondása szerint az utóbbiak alkotói tevékenységének szimbolikusabb, meditatívabb jellegét hangsúlyozzák, emellett a magány pozitív, önfejlesztő oldalát is megmutatják.
Számára a művészet nem csupán esztétikai értékkel bír. Úgy véli, ez kifejezőeszköz is, amely segít a megfelelő kérdéseket megfogalmazni önmagunknak. – Sokáig éltem külföldön, sokáig kerestem az otthont, sokat voltam magányos. A távol töltött évek alatt végül meg kellett tanulnom, hogy valójában nem keresni kell az otthont, hanem létrehozni önmagunkban – fogalmazott Galántai Mónika. A Quiet Places című tárlat november 30-áig tekinthető meg a Szpotban.
