- Két perccel maradtál a tavalyi maratoneredményed mögött. Elégedett vagy így is a győzelemmel?
Az időeredményemmel egyáltalán nem vagyok megelégedve. Igazából két percet javítani akartam, nem rontani, de úgy érkeztem meg erre a versenyre, hogy szeptember óta szinte minden hétvégén rajthoz álltam valahol. Például a budapesti maratont megelőzően a MEFOB-on, az egyetemek és főiskolák országos bajnokságán futottam félmaratont, azelőtt is versenyeztem Tihanyban, szeptember elején volt a Wizz Air félmaraton, ahol második lettem az országos bajnokságon, szóval a sokadik versenyhétvége után úgy gondoltam, annak is lehet örülni, ha sikerül pódiumra állnom.
- Fáradtabb vagy, amikor ilyen sűrűn vannak a versenyek?
Most az voltam, és nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megterhelő minden hétvégén küzdeni, hogy felülmúljam önmagam. A Spar Maraton nemzetközi verseny, ahol mindig szeretek futni, már csak azért is, mert a mi kerületünkből indul.
- Mi az, amire a legbüszkébb vagy?
Amit a legértékesebb eredményemnek tartok, az a tavalyi bécsi Magyar Maraton Bajnokság. Ott 2 óra 21 perc körüli idővel nyertem, ez pályafutásom eddigi legnagyobb mérföldköve.
- Hogyan készülsz a versenyekre fizikálisan és mentálisan?
Minden évben előre tudjuk, mikor lesznek a versenyek, és ahhoz igazítjuk a felkészülést. Tavasszal volt egy főbb időszak, aztán egy pihenő, majd újrakezdtük az edzést. Próbáltunk nagyon sok kilométert gyűjteni, az aerob alapot erősíteni, bringáztunk, de kirándultam is néha, hogy minden téren erős legyek. Nyáron néhány kisebb felkészülési verseny segített abban, hogy majd helytálljak a nagyobbakon is. A maraton előtti pár hétben visszavettünk az intenzitásból, kevesebb kilométert mentem, csak ahogy már említettem, kicsit bezavart a sok verseny.
Milyen kihívásokat éltél meg a budapesti maratonfutás alatt?
Sajnos nagyon erős az északi szél a rakparton, így az első öt kilométeren, valamint a 14. és 19. kilométer között szembeszélben kellett futni. Nagyon elfogytam 18–20 kilométer körül, de az egyik csapattársam, Végh Zoli tudott azzal segíteni, hogy elöl ment, és törte a szelet.
- Mentálisan miként jutsz túl a holtponton?
Igyekszem pozitív gondolatokat ébreszteni magamban, és imádkozom, így kicsit könnyebb. Arra szoktam gondolni, hogy nem vagyok egyedül abban a helyzetben, visszagondolok az edzéseimre, amiket elvégeztem, valamint arra, amit viccesen szoktak mondani, hogy „te fizettél azért, hogy itt legyél”.
- Kizárod teljesen a tömeget, vagy segít, hogy hallod a szurkolást, tudod, hogy néznek?
Erről beszéltünk az egyik nagy riválisommal is. Ő kizárja a tömeget, a szurkolást, és teljesen fókuszban van. Nekem viszont ez nem megy, ezt fejlesztenem kellene. Egyébként én nagyon szeretem, hogy szurkolnak nekem, főleg Budapesten. Meg szokott lepni, milyen sokan kiáltják, hogy „hajrá, Máté!”. Szerintem ez is segített, de lehetséges, hogy ha csak a mozgásra, a haladásra figyelnék, akkor jobban tudnék teljesíteni fizikálisan.
- Az idei Spar Budapest Maratonon volt az eddigi legnagyobb mezőny. Mit tudsz indulás előtt az ellenfelekről, fel tudsz, fel kell belőlük készülnöd?
Nagyon szeretem nézegetni a rajtlistát, de csak a magyar mezőnyt ismerem. A nagy neveket beírtam előre, és tudtam, hogy ők nem lesznek ott. A több ezer külföldivel viszont nem tudok számolni. Simán előfordulhat, hogy mondjuk Spanyolországból vagy bárhonnan eljön egy futó, akinek az az idő, amivel most én nyertem, nem kihívás.
Ki a nagy riválisod, és miért ő?
Több is van, például Csere Gazsira gondolok. Csere Gáspár 2016-ban volt olimpiai futó, de még mindig nagyon erős és nagyon jó. A Sparon váltót futott, és 14 kilométerig előttem is haladt, de nem egy versenyszámban indultunk. A magyar élmezőnyben van még Lomb Ádám, Szemerei Levente, ők jóval erősebbek, mint én jelenleg.
- Az ELTE hallgatója vagy, földrajz-testnevelő tanár leszel. Hogyan tudtad a tanulmányaidat összeegyeztetni a felkészülésekkel, versenyekkel?
Idén én lettem az ELTE Sport Arca. Ez kitüntetés, de kicsit plusz teher is, mert kell szervezni, a sportot népszerűsíteni. Az egyetemen már ötödéves vagyok, és ez a félév könnyebb, inkább sportos órák vannak, de azért voltak nehéz időszakok. Volt olyan, hogy nem vettem BKV-bérletet, és az volt az edzés, hogy futva közlekedtem egyik óráról a másikra, meg haza. Így jutott csak rá idő, mert az egyetem mellett már három éve a Castor SE-ben is tartok edzéseket. Zsúfolt napok voltak, de így izgalmas.
- Mikor döntöttél az élsport mellett?
Jelenleg sem döntöttem még. Örülök, hogy jó versenylehetőségeim vannak Magyarországon, már vannak szponzoraim, de még mindig úgy tartom, hogy az egyetem az első. Nemrég elestem biciklivel, bármikor kimehet a bokám vagy történhet bármi más, ami miatt a sportolást már nem lehet ilyen szinten csinálni.
- Gyerekkorodban kezdtél sportolni?
A testvéreimmel a Nyéki Imre Uszodában tanultunk úszni. Hattól 14 éves koromig jártam edzésekre, de a szüleim csak akkor engedték meg, hogy intenzívebben kezdjek el sportolni, amikor felvettek a gimnáziumba. Akkor igazoltam a Castor SE-be, ahol már tíz éve vagyok. Tehát 14-15 évesen kezdtem futni, de szerintem nem késtem le semmiről.
- Adj át nekem valamit a futás esszenciájából, mert én nem szeretek futni. Miért jó, mi az, ami vonzott benne?
Nekem szabadságélményt ad. Csak felveszem a futócipőt, kilépek az ajtón, és megyek, amerre szeretnék. Például ma reggel az egyik edzőtársammal mentünk el futni a városba, és tök jó érzés volt érezni a napsütést, a szellőt, és nézelődni, miközben a többi ember megy dolgozni. Azt éreztük, hogy szabadok vagyunk.
- Van jelentősége a felszerelésnek? Jelenthet előnyt egy versenyen, ha valakinek jobb a cipője?
Igen, szerintem abszolút. Az elmúlt pár év nagy technikai fejlődése, hogy beletettek egy merevebb szénszálas karbonlemezt a cipőkbe, ezáltal kevésbé nyeli el az energiát egy lelépés, és mint egy rugó segít továbblépni a cipő. Egy maratonon ez akár négy-öt perc előnyt is adhat. Mostanában egyre jobbak a maratoni idők, már két óra alatt futják hivatalosan is, amihez a technológia biztos, hogy hozzájárul.
- Ahhoz mit szólsz, hogy az idei pekingi félmaratonon 50 perc 26 másodperces világcsúcsot futott egy robot? Természetesen külön számban, nem az emberekkel versenyeztek…
Most elképesztőnek tűnik, de szerintem a gépeket bárhogy meg tudjuk építeni. Ha belegondolok, hogy például a vonatok ma milyen gyorsak, ahhoz képest, amikor a vasúti közlekedés elindult, ez engem annyira nem nyűgöz le. Azt nem tudom kijelenteni, hogy ez minden futót hidegen hagy, de szerintem attól nem kell tartanunk, hogy robotok ellen kellene versenyeznünk. Az már tényleg sci-fi lenne. Decemberben megyek Kínába, Hsziamenbe a félmaratonra. Kíváncsi vagyok, lesznek-e robotok.
- Arra hogy készülsz?
Szeretnék ott is jó időt futni, de nagyon kevés átállás lesz a megérkezés és a verseny között. Szóval elsősorban jó élményként szeretném megélni. Még soha nem voltam más kontinensen, a sport ehhez is hozzásegít most.
- Sokat mosolyogsz, ennek van-e köze a sportnak? Szokták mondani, hogy sportolás közben mindenféle hormont termel a szervezet, és aki intenzíven, sokat mozog, lehet, hogy boldogabb ember?
Láttam már olyat ultrások között, aki nem sokat mosolyog, pedig sokat fut. Szerintem amúgy biztos, hogy segít boldogabbnak lenni. Azt már említettem, hogy a futás szabadságélményt ad, nyilván segít az egészségmegőrzésben is, el lehet jutni helyekre, és nálam minimálisan az is számít már, hogy a versenyeken kapok egy kis díjazást. Tesi tanárként pedig hitelesíti majd, amit a diákjaimnak tudok átadni, vagy akár másoknak arról, hogy a sport jó és hasznos.
Feigl Enikő
Fotó: facebook.com/castorse
