„Az új kerület lakosságának csekély száma (55 652) és nagy területe folytán népsűrűsége messze alatta marad a főváros legtöbb kerületének, és ezért még nyitva áll a nagy fejlődés útja számára, melyet az új Duna-híd bekapcsolása is elő fog segíteni” – írja az Új Budapest 1935-ben, a kerület egyéves életének főbb mozzanatait összegyűjtő beszámolójában. A Szent Gellért tér, a Műszaki Egyetem és a Horthy Miklós út (mai Bartók Béla út) igazi polgári városmag volt. Olyan üzemek, gyárak működtek a kerületben, mint a fénykorában 22 000 embert foglalkoztató Beloiannisz Hiradástechnikai Gyár (BHG) elődje, az Ericsson. „A Szent Imre város egy éve” című írás arról is számot ad, hogy a kerület első életéve alatt 423 iparjogosítványt adtak ki, és hogy a XI. kerület ipari szempontból sem maradt el a főváros többi kerületétől: a 40 itt működödő gyári üzem közül néhány számottevő fejlődést mutatott az „első” évben. A külső területek mezőgazdasági jellegét bizonyítja azonban a nagy számú állatállomány, szám szerint 521 ló, 408 szarvasmarha, 196 sertés, 51 kecske és 1900 eb.
Az 1930-as év új kiindulópontot jelentett a kerület fejlődése szempontjából. Az addig jobbára mezőgazdasági jellegű, az I. kerülethez tartozó területen a 19. század végétől rohamosan növekedett a népesség, ezért is született rendelet 1930-ban az új kerület létrehozásáról. A korábbi I. kerület kelenföld-lágymányosi részéből szervezett XI. kerület elöljárósága a Verpeléti út (ma Karinthy Frigyes út) 3–5.-ben működött.
Az 1930-as Szent Imre-évben avatták fel Szent Imre szobrát a ‘20-as években kiépült Horthy Miklós köröndön (mai Móricz Zsigmond körtér). 1934. október 24-én pedig határozat született arról, hogy a XI. közigazgatási kerületet „Szent Imre-városnak” keresztelik – a székesfőváros közgyűlése ezen határozatával mélységes háláját és tiszteletét óhajtotta kifejezni országszervező halhatatlan első királya, Szent István és fia, Szent Imre herceg emléke iránt. Ebben az időszakban indult rohamos fejlődésnek a mai Szentimreváros.
A ‘30-as években indult fellendüléshez jelentősen hozzájárult a Boráros téri híd 1930-ban elrendelt építése is: 1934-ben fogtak hozzá, és 1937 szeptemberében adták át az 514,2 méter hosszú és 22,7 méter széles, Horthy Miklósról elnevezett hidat. A híd építéséig a Műegyetem, a Budafoki út és a bécsi vasútvonal közti terület rendezetlen volt. A Duna-parti töltés mögött zsombékos tó, a szabályozás előtti folyómeder maradványa hullámzott. A virágzásnak indult kerület akkori képéhez hozzátartozott ugyanakkor a Hengermalom út és Albertfalva közötti, az I. világháború utáni lakásínséget enyhítendő Jeruzsálem telep is, ahol 350–400 fő lakott, és amit a ‘30-as évek végére közegészségügyi, közbiztonsági és szépészeti szempontok miatt meg is szüntettek. De ekkor épültek a Lenke úti (mai Bocskai út) szükséglakások és az Andor utcai telep is.
A korabeli írásból kiderül: az új kerület egyéves fennállása alatt 571 házasságot kötöttek, 120-an születtek – a csekély számért a szülőintézetek mind nagyobb mérvű igénybevételét okolták, ilyen viszont a kerületben akkoriban még nem létezett; közegészségügyi teendőinek jelentékeny részét a gyógyfürdők egészségi védelme képezte. A cikk szerzője megemlíti, hogy a kerület népjóléti osztályának gondozása alatt 1460 család áll, állandó havisegélyben 58 öreg munkaképtelen részesül. Ugyanakkor nagy számú őstermelőről, egy élelmiszerpiac és 456 élelmiszerüzlet működéséről is tudósít, utóbbiból 142 az önálló közigazgatási kerületté válás utáni esztendőben nyílt meg.
Érdekességként az évben indult kihágási eljárásokat is részletezi: az iskolalátogatási, ipari, közegézségügyi szabálytalanságok mellett számba veszi a házalási, záróratúllépési, péktermények korai kihordása miatti kihágásokat, sőt, még az ebekét is…
A kerület 1950-ben, Nagy-Budapest létrehozásakor érte el mai méretét, miután hozzácsatolták Albertfalvát és Kelenvölgyet. Népessége az 1960-as évektől az 1980-as évekig tartó lakótelep-építések nyomán ismét jelentősen gyarapodott. A képviselő-testület határozata értelmében 2005. május 29-ével kezdődően – önállóvá válásának 75. évfordulójára – a kerület hivatalos neve Újbuda lett.
Forrás:
Dr. Seifert Tibor: A Főváros Nyugati Kapuja
Új Budapest folyóirat – 1935. március 16.
|
„Üdvözöljük a mi legkedvesebb helyünkről…” – jubileumi kiállítás az Újbuda Galériában – Húsz évvel ezelőtt kerületi kiadványok képillusztrációjához kerestem képeslapokat, azután engem is elkapott a gyűjtőszenvedély – meséli a készülő különleges tárlatról Mika Edit, a régi képeslapgyűjtemény tulajdonosa, az Újbuda Galéria kiállításainak rendszeres szervezője. – Persze érdekel minden, ami Újbuda történetével kapcsolatos, de ezeket a kacskaringós írásokkal teleírt, sokszor színes lapokat szeretem a legjobban. Az 1930-as évekből számtalan képeslap maradt ránk, hiszen ez az időszak volt, amikor egyrészt a sokszorosítási technika a kerületben is fejlődésnek indult, másrészt témában is egyre gazdagabbak lettünk. A Szent Gellért tér idegenforgalmi nevezetesség volt akkor már Budapesten is, és az építkezések során még egy villa is érdekes témának számított. Az Újbuda Galériában látható válogatással ezeknek az éveknek a hangulatát mutatjuk be, eredeti képeslapokon. Természetesen „el is olvasunk” néhány üzenetet, hogy a környék hangulatát jobban megidézzük, és hogy mi is kapjunk egy-két üdvözletet a múltból – tette hozzá. A kiállítás 2015. május 27-étől június 24-éig látható az Újbuda Galériában (Polgármesteri Hivatal Zsombolyai út 5., hivatali időben) |
|
Aki egyidős Újbudával Bradányi Iván 1930. április 11-én született, nagyjából a kerület jogi értelemben vett létrejöttével egy időben, pontosan 85 éve. Ráadásul 25 évvel születése után a Költészet Napjának kiáltották ki a dátumot. Bradányi hat éves kora óta, közel 80 éve lakik a kerületben. Az "Édes kisfiam", az "Indián nyár", a "Szerelmes asszony", az "Egy nyáron át" című dalokról mindenkinek az előadóik: Cserháti Zsuzsa, Kovács Kati, Mátrai Zsuzsa jut eszébe. Pedig ezek a slágerek nem létezhetnének a dalszövegírójuk, Bradányi Iván nélkül. Szülei a Monarchiában születtek, hatéves koráig osztrák nevelőnők képezték az egyetlen társaságát, ezért magyarul csak akkor tanult meg, amikor hatéves korában az első elemibe került. Fiatalon kezdett írni, rengeteget fordított. 1956-ban a kalandvágy külföldre csábította. József Attila versein kívül semmit sem vitt magával. Élt Bécsben, Londonban, Párizsban, Barcelonában, de rájött, hogy a honvágyat nem tudja kiirtani magából, végül visszaköltözött Budapestre. Közben a legnevesebb énekesek, színészek énekelték dalait, népszerű komponistákkal dolgozott együtt. Amikor Magyarország először szerepelt az Euroviziós Dalfesztiválon, hosszan tartó népszerűségének és szakmai tudásának köszönhetően őt választottak a hazai zsűri szóvivőjéül. A Magyar Rádió és a Televízió rengeteget foglalkoztatta, a mai napig a Magyar Katolikus Rádió műsorvezetője. Számtalan kitüntetés boldog birtokosa. |
Újbuda