Pest-Buda, majd az 1873 után gyors fejlődésnek indult Budapest terjeszkedése sokak számára örömteli folyamatnak tűnt. A jómódú polgárok villákat építtettek az erdők, gyümölcsösök és legelők helyén. Az ipari telephelyek, a közlekedés is egyre több természetes élőhelyet emésztett fel a főváros körül. Már az 1930-as években elkészültek azok a tervek, amelyek – egészen a hegytetőig – a Sas-hegy felparcellázását, a hegycsúcson pedig park kialakítását tartalmazták. Ennek megfelelően megkezdődött a feketefenyő és az orgona betelepítése is. Ebben az időben azonban a hegy dél-nyugati oldalán egészen Budaörs belterületéig még mindig nem lehetett lakóházakkal találkozni. Később is úgy tervezték, hogy a Sas-hegy csúcsait utcák hálózzák be. Szerencsére az utolsó pillanatban, 1958-ban létrehozták a Sas-hegy Természetvédelmi Területet.
Fotó: fortepan
A hegyet a 18. század vége óta látogatták a kutatók, akik „expedícióik” során újabb és újabb fajokkal találkoztak. Egyebek közt ezért kezdtek el kardoskodni amellett, hogy a Budai-hegység egyes részeit, köztük a Sas-hegyet is megóvják a város terjeszkedésétől. A Sas-hegy 30 hektárját tehát 1958-ban természetvédelmi területté nyilvánították, amely fokozott védettséget jelentett: a látogatókat kizárták, hosszú évekig fegyveres őrök vigyázták a környéket. A természetvédelmi jogszabályokat a rendszerváltást követő évtizedben módosították: a területet és főleg annak legértékesebb sziklagyepes részét elözönlötték a látogatók, a befektetők építkezései pedig az úgynevezett pufferzónát csökkentették. A lakóövezetek közti közparkok, kutyafuttatók területe csökkent, a megmaradt zöld területekre folyamatosan nőtt az igény, ezzel együtt a Sas-hegyi természetvédelmi területet egyre többen használták. A kutyasétáltatás, a kerékpározás és a taposási károk mellett a Sas-hegyi borkultúrából fennmaradt orgona (a szőlősorok végén orgonabokrokat telepítettek), valamint a parkosítással idekerült fajok (feketefenyő, aranycserje, aranyfa) terjeszkedése is veszélyeztették az értékes, ritka fajokkal tarkított, érzékeny élőhelyet.
A védelem minden korban fontos, arról elfeledkezni nem szabad. Ezért is írta ki „Sas-hegy barát kert” pályázatát Újbuda Önkormányzata. Ennek célja a Sas-hegy Természetvédelmi Terület közvetlen környezetében található ingatlanokon az őshonos fajok újratelepítése, szaporítása, és az úgynevezett invazív, a környéktől idegen fajok terjedésének megakadályozása. A Sas-hegy barát kisokos kiadványban (amely megtalálható a Polgármesteri Hivatal Környezetvédelmi Osztályán, illetve elolvasható Újbuda és a Sas-hegy Védő Egyesület honlapján) számos olyan, őshonos cserjét mutatnak be, amelyek bármely kert díszei lehetnek, telepítésüket az egész kerületben javasolják. Az idegenhonos, úgynevezett invazív növények elleni védelemben szakmai segítséget és tanácsot a Sas-hegyi Látogatóközpontban a Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai adnak.
T.K.