Évek óta Lázár Antal, a BME Építészmérnöki Kar Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék professor emeritusa szervezi a lótartás és az építészet kapcsolatát körüljáró programokat. A Magyar Lovassport Szövetség, valamint a BME Építészmérnöki Kara által is támogatott program előadásai nyitottak, azokon a hallgatókon kívül számos külső érdeklődő is megjelenik. Az Ipartanszéket már az első világháború előtt a mezőgazdasági építészet jelentős műhelyeként tartották számon. A lovak kiemelt szerepet kaptak e tudományterület kutatásában.
Fotó: epiteszforum.hu
Ma Magyarországon hatvan-hetvenezerre tehető a lovak száma, míg a múlt század elején másfél millió lovat tartottak. A rendszerváltás után az állami beruházások visszaestek a lótartással kapcsolatos építkezés területén is. Ezzel párhuzamosan megnőtt a magánkezdeményezések száma. A lovak számára készült építmények változó szakmai színvonala ösztönözte arra a professzort, hogy további kutatásokat folytasson e témában, és előadássorozatot szervezzen a hazai ló- és lovassport legkiválóbb és széles kört érintő szakembereinek bevonásával. „A lakások tervezésénél is vannak előírások a nyílászárók méretezésére vagy a fűtés kialakítására. Ez a lovak számára rendelt épületeknél sincs másképpen” – hangsúlyozta. „Az a tapasztalatom, hogy nem kerül sokba ezt szakszerűen csinálni.”
| Lázár Antal 1986 óta tanít a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol 18 évig volt tanszékvezető. 2002 és 2006 között az Építészmérnöki Kar dékánja, 1966 és 1985 között az IPARTERV építésze volt. Több országos építészeti tervpályázat győztese, többek között a Népligeti Buszpályaudvar, a Táncművészeti Főiskola, a Műegyetem Q épülete, a Veszprémi Könyvtár, a Siemens Irodaház, a budapesti Szemétégetőmű és a Tüskecsarnok tervezője, valamint számos könyv és publikáció szerzője. Kilenc évig a Magyar Építőművészek Szövetségének főtitkára volt. Munkásságát Kossuth-, Ybl-, Pro Architektúra és Príma Díjjal is elismerték. |
A kurzust hét évvel ezelőtt hirdette meg első alkalommal a BME. A gödöllői Szent István Egyetemen, valamint a Kaposvári Egyetemen is oktatnak lótartással kapcsolatos tárgyakat, de csak érintőlegesen foglalkoznak e téma építészeti vonatkozásaival. A műegyetemi előadássorozat célja egy általános interdiszciplináris áttekintés volt – az építészeti szempontok mellett –, így a nem építész hivatású előadók is kimagasló szaktudással rendelkeztek. A műegyetemi előadók a lótartás építészeti és műszaki kérdéseit, valamint egy épület vagy épületegyüttes beillesztését vizsgálták a településszerkezetbe, és áttekintették a lovakkal kapcsolatos építészet háromezer évre visszanyúló történetét.
Minden évfolyam hallgatói felvehetik a tárgyat, létszámuk általában 30 és 90 között váltakozik. Az előadások egy része az egyetemen kívüli helyszíneken zajlik, így a hallgatók jártak a Kincsem Parkban és a Mezőgazdasági Múzeumban is, ahol kiállították többek között Kincsem és Imperiál csontvázát is. A kredit megszerzéséhez esszét kell írni valamelyik elhangzott előadásról vagy a ló és az építészet kapcsolatáról: ez utóbbiak alapján íródott a „Ló és építészet” című kötet is.
„Sajnos még nincs olyan, a kurzuson végzett építész tanítványunk, akinek az épülete megvalósult volna” – jegyezte meg a professzor. „Ennek oka, hogy az első előadások nem voltak nagyon régen, így az itt végzettek kezdő építészeknek számítanak. A mi szakmánk sajátossága, hogy egy jelentős beruházás megvalósulásához sok idő és szerencse kell. Ma kevés az új beruházás, és sok fiatal építész nem kap megbízást, inkább a tapasztaltakat foglalkoztatják. Reméljük, hogy a fiatalok több lehetőséget kapnak ezen a területen is a jövőben.”
forrás:bme
