Nemcsák Károly olyan kis faluból származik, ahol állítása szerint megállt az idő. – „Én még petróleumlámpánál tanultam, mert a községbe szinte legutolsóként kötötték be a villanyt. Nálunk még cséplőgépeket használtak és emlékszem milyen szenzáció volt, amikor megjelent a traktor. Egy ilyen külvilágtól elzárt közegben álmodni sem tudtam a színészetről. Az, hogy mégis bejutott némi művészet a faluba egy tanár házaspárnak köszönhető. Ők a hatvanas években költöztek a településre és szervezték meg a ránk nagy hatást gyakorló Móricz Virág, Major Tamás, illetve a Miskolci Színház művészeinek látogatását. A tanító néni engem is gyakran szerepeltetett, azt hiszem ez indított el bennem valamit, amit akkor még nem tudtam nevén nevezni. A gimnáziumban sok szavalóversenyen indultam, de csak az utolsó évben mertem bevallani magamnak, hogy a színészet vonz leginkább. Erről persze mindenki le akart beszélni, de hajthatatlan voltam. Többszöri nekifutás után végül bekerültem a színművészetire, amely új dimenziókat nyitott előttem. Ugyanúgy, ahogy a Szomszédok című teleregény is, amely meghatározta az életemet. Azt hiszem a lelkem egy darabja örökre Gazdagréten maradt; a mai napig megdobog a szívem, amikor Budaörsről a városba jövet meglátom a templomot, amelyhez annyi szép emlék kötött. A sorozat után sem álltam meg, mindig képes voltam harcolni a jó ügyért. A József Attila Színház is szívügyemmé vált. Féltem, hogy egy közösségi tér, amely évtizedek óta szolgálja az ott élőket, egyszer csak megszűnik. Ezért is indultam el az igazgatói posztért, mert úgy gondoltam, muszáj megmentenem a pusztulástól. Persze nem volt könnyű a feladat, hiszen olyan gazdasági helyzetben volt a színház, amelyet csak komoly szervezeti átstrukturálással és külső segítséggel, a Fővárosi Önkormányzat támogatásával tudtunk valamilyen szinten helyrehozni, de azt hiszem már elmondható, hogy a legnehezebb időszakot túléltük. Persze ehhez tehetséges csapat is kellett, akikkel közösen tudtunk előre haladni” – mesélte Nemcsák Károly. Hoffmann Tamás polgármester szerint ez a megállapítás nemcsak a színházra, hanem az élet minden területére érvényes. Úgy véli, egy vezetőnek nem kell mindenhez értenie, hanem fel kell ismernie a hiányosságait és olyan szakembereket kell maga mellé vennie, akik képesek pótolni hiányosságát. - Ráadásul minél magasabb pozíciót tölt be valaki, annál több feladat hárul rá, amelyet nem lehet egyedül ellátni. Én hiszek a csapat egységében, ezért úgy gondolom, egy felelős vezető számára fontos, hogy hasonló értékek mentén haladó szakemberekkel vegye körbe magát. A lényegi különbség a színházi és a városvezetés között, hogy míg az elsőnél a hangos ováció a siker jele, addig a másodiknál inkább a csend. Egy politikus akkor teszi jól a dolgát, ha a közösség hétköznapjai zavartalanul telnek. A mi sikereinket az emlékekben lehet mérni: ha az ember felidézi, milyenek voltak egykor és ilyen ma a közterületek, intézménye” – fogalmazta meg Hoffmann Tamás.
|
|
|
